A szerelem csupán rövid ideig lobogó láng, túl hamar rendes kis tüzecske lesz belőle, ami épp csak arra jó, hogy melegítse a kezünket. Aztán ez a kis tûz is kihuny, és ideje kisöpörni a hamut.

Kapcsolódó idézetek

1. A tûz, a lángoló szenvedély tüze nem tart sokáig. Előbb-utóbb kihûl, és átlényegül valami mássá. És ez nem a mi hibánk (...). Minden szerelemre ez a sors vár.
2. A szerelem olyan tiszta láng, hogy nem loboghat sokáig abban a levegőben, melyet mi beszívunk, de bölcsen cselekszünk, ha a szeretet mécsesét meggyújtjuk rajta, mielőtt teljesen kialudnék. Jerome Klapka Jerome
3. A szerelmet táplálni kell - éppen úgy, ahogyan mindig újabb kis fadarabokat rakunk a tûzre. Az első láng csodálatos, de azután vigyázni kell a tûzre, kézben kell tartani. Antonio Banderas
4. A szerelem olyasvalami, ami egy darabig növekszik, azután amikor elér egy bizonyos méretet, onnantól kezdve már csak életben kell tartani valahogy, mint egy növényt, időnként meg kell locsolni, és le kell vagdosni róla az elszáradt leveleket. (...) Ezt a "szerelmet" le lehet fordítani mosolyra, olyan szavakra, mint "szeretlek". Paulo Coelho
5. Tûz az igaz szerelem, melyben füstté, korommá ég és elszáll minden rossz. Csak a boldogság marad, forrón és ragyogón. Makkai Sándor
6. A tûz, amely már nem lángol, gyorsan elhamvad. Csak az a szerelem, amely megperzsel és elvakít, érdemli meg a nevét. Juliette Drouet
7. - Miért nem lobbanhat lángra újra a szerelem? - Mert a lángoláshoz a tûznek táplálékra van szüksége. Az emberi szerelem tüze elhasználja a fát, elhasználja a másik lénye által adott tüzelőanyagot. Ha az izzás egyszer kihunyt, nincs, ami újra belobbantsa. Ha jön egy harmadik az életetekbe, akitől újra lángolni kezdesz, akkor a szíved körül újra melegség lesz, ám a másik egója feltehetőleg nem tudja majd elviselni, hogy a tûz nem az övé. Hogy nem birtokolhat téged és az érzéseidet.
8. A szerelem, akár a tûz, csak folytonos mozgásban létezhet, s amikor már nem remél, de nem is fél, akkor egyszerre kihuny. Francois de La Rochefoucauld
9. A szeretet tüze a szerelemben csak eszeveszett vágyakozás arra, ami kisiklik kezünkből. Michel de Montaigne
10. Hétköznapi életünkben először vagyunk szerelmesek, s - jó esetben - csak utána szeretünk. A tûzből parázs lesz. De ez nem a hétköznapok útja. A józan, földi élet útja. Az öregedés útja. Hogy először lángolok érted, aztán parázzsá szelídülök - és végül kihûlök. Ahogy öregszünk, úgy válik a forróságunk meleggé, langyossá, majd végül hideggé. Müller Péter