Miért nem voltam én jobb hozzád? Erre válaszolni túl nehéz, s a magány úgy fáj... Egyedül az emlék, ami bennem él, még mindig hallom csengő hangját. Téged elfeledni túl nehéz, minden téged vár.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha csak emlék lehetsz, fájdalomként nehezedik rám az emlék. Ha nem leszel fájdalom, akkor meg az fáj, hogy elfeledtelek, hogy nem fájsz.
2. Mondd, miért nem érdekellek, mondd, miért hagytál el? Mondd, miért jó egyedül, mondd, miért adtad fel? A kérdésekre válasz, ez lenne a vágyam, a hangom hozzád hegedül, teli érzésekkel, lágyan.
3. A nappalt még csak jól bírom, emléked este fáj nagyon. Arcod ott dereng a falakon, a hangod szól egy szalagon. Nem lehet nem gondolni rád. Mindegy, vállalom vagy tagadom, de szent igaz, hogy akarom: nem tudok nem gondolni rád, nélküled üres lett a ház, néptelen.
4. Az járt a fejemben, mit éreznék, ha nem jönnél vissza többé. Éreztem, hiányozna valami az életemből. Talán idővel képes lennék pótolni, de sohasem tudnám maradéktanul helyettesíteni. Megpróbáltam rájönni, mi lehet ez, és mindig ugyanarra jutottam. Bárhonnan közelítettem is meg a dolgot, egyre csak ugyanazt a választ kaptam. (...) Te... csakis te. Nora Roberts
5. Nehéz elveszíteni valakit. Nagyon sokáig kerestem a választ, a magyarázatot, hogy miért történt. De erre sajnos nincs válasz. Ilyen az élet.
6. Gyûlölnöm kellene téged. Mégsem tudom elûzni a gondolatot, hogy ha másképp döntesz, az életemet is magaddal vitted volna. Elképzelni sem tudok másfajta életet. Az ember nem képes bemagyarázni magának, hogy jól érzi magát, ha nem azzal él, akit szeret.
7. Egy újabb nap nélküled, a reményt táplálva, arra várva, hátha holnap máshogy lesz. Semmi nem jó nélküled, itt ragadtam a magányban, megjátszva, hogy minden rendben lesz. Leiner Laura
8. Én majd itt várok rád, hol árnyékot sem vet rám a fény. Nem találok mást, mert tudom jól, hogy veled volt szép, csak az fáj, hogy emlékedben halványabban élek, úgy félek, hogy elfelejtesz végleg.
9. Nincs ennél rosszabb érzés, nem igaz? Hogy folyton egyedül kell lennünk. Tudom, miért fáj neked, mert régen én is ebben a pokolban szenvedtem. De kiszabadultam, végül találtam embereket, akik fontosak nekem. Többet érnek nekem, mint az életem, megmentettek a borzasztó magánytól. Nem adom őket. Egyiküket sem.
10. Én nem tudom, mit is mondjak neked, és nem tudom, hogy jó-e veled, csak érzem azt, hogy kellesz talán, mert jobb az úgy, mint a kínzó magány. Likó Marcell