Ugrás a tartalomra
Miért olyan sok a válás manapság? Azért, mert már nem nagycsaládokban élünk. Régen úgy volt, hogy amikor egy férfi és egy nő összeházasodott, az asszony sokkal több rokonnal beszélgethetett mindenféléről. A férj pedig sokkal több havernak mesélhetett ostoba vicceket. (...) A legtöbben azonban, ha megházasodunk, csak egy új társat jelentünk a másiknak. A férjnek lesz egy új haverja, de az egy nő. A feleségnek lesz még valakije, akivel mindenféléről beszélgethet, de az egy férfi.
Kapcsolódó idézetek
-
A világ ilyen téren is nagyot változott a rendszerváltás óta. Míg régebben a válásoknál a férj ment tönkre, hiszen a gyerekek miatt szinte mindig a nő kapta a lakást, vagyon meg kevés családban volt, ma már más az ábra. Kiváltképp a felső középosztálybeli családoknál, amelyekben megengedhetik maguknak, hogy a nő ne, vagy ne sokat dolgozzon, a férfi pedig úgy zsonglőrködik az általa keresett pénzekkel, ahogy akar. Válópereknél aztán az addig magas életszínvonalon élő nők gyakran nagyot koppannak, mert könnyen kiderülhet, hogy az égvilágon semmijük nincs a közös otthonon és az autókon kívül.
-
Ha tőlem megkérdik, miért válnak az emberek, csak azt tudom mondani: mert megházasodnak.
-
Vannak, akik sokéves házasság után válnak el. Ez mindössze annyit jelent, hogy az együtt töltött hosszú idő alatt sokat változtak, és ami egykor boldogságot jelentett, az nem marad feltétlenül örökre szóló örömforrás. Hiszen emberek vagyunk, változhatunk.
-
Mit gondolsz..., miért olyan sok a boldogtalan házasság? Mert mi nők vagyunk, ők pedig férfiak. Õk nem nagyon értenek meg minket, és mi nem nagyon értjük meg őket.
-
Az ember hajlamos elhitetni magával, hogy éli az életét, hogy létének értelme van. E gondolattal nem is igen lehet vitába szállni, bár azt azért meg kell jegyeznem, hogy semmiféle valós alapja nincsen, puszta illúzió, ingovány. Amint az ember valamivel távolabbról szemléli a kérdést, univerzálisabban, úgymond, arra a következtetésre jut, hogy csupán kis részecskék vagyunk, női és férfi részecskék, melyek keringenek a társadalomban, aztán néha teljesen véletlenül összeütköznek, összeolvadnak, és ezt házasságnak nevezik, miközben a háttérben ugyanúgy megmarad az összes további variáció lehetősége.
Bernlef
-
Amikor megnősülsz, elveszted a barátaid közül azokat, akiknek nem tetszik a választásod. Amikor elválsz, elveszted a maradéknak a felét, mert a feleségek félnek a rossz példától. És később az utolsó negyednek a felét is, ha netalántán újranősülsz.
Hervé Bazin
-
Az a baj, hogy a házas férfival kezdő nők többsége kétségbeesetten akar hinni abban, hogy majd ő lesz a kivétel, aki miatt elválik a szeretője. Kétségbeesetten ragaszkodik ehhez, hiszen már látott erre példát. Csak azt felejti el, hogy minden elvált nős férfira jut egy másik nős férfi, aki viszont nem hagyta el a családját, hiába hitegette hosszú-hosszú éveken keresztül a szeretőjét.
-
Éttermekbe menekültem, hogy ne üljek otthon, mindennap másikba, és azt nézegettem, hogy miről beszélgetnek a párok. Megállapítottam, hogy leginkább semmiről. Vagy ha igen, többnyire a pasas pofázik, önmagáról természetesen, a nő meg hallgatja. Ha házasok, csönd van. Ha nem azok, akkor a férfi beszél, hogy majd válik, de a gyerekek... A nő meg egyre csak zsugorodva és zsugorodva hallgatja. Jött ilyenkor, hogy felpattanjak, odarohanjak, kitépjem a nőt a székből és elrohanjak vele, a férfi meg hadd takarózzon az ostoba, egoista, átlátszó dumájával.
Tisza Kata
-
Könnyûnek tûnik megtenni az első lépést a másik irányába, sokan mégsem teszik meg. Ezért van annyi válás. Kár! Hány szerelem megy tönkre, pedig némi erőfeszítéssel újra fellángolhatnának!
Raphaëlle Giordano
-
Bármit is gondolunk a válásról, akár jónak, akár rossznak, helyesnek vagy helytelennek, erkölcsösnek vagy erkölcstelennek tekintjük, az nem számít. Válások vannak, és lesznek is.
Katherine Woodward Thomas