Miért van az, hogy a gondtalan vidámság perceiben is egyszerre csak valami különös hangulatváltozás következik: a nevetés még jóformán el sem hagyta az arcot, s az arc - ugyanazok között az emberek között - máris egészen más kifejezésû, vonásait egészen más fény világítja meg?

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek egyik percről a másikra megváltoznak; vagy talán csak az változik meg, ahogyan látjuk őket?
2. Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derûs. Oliver Wendell Holmes
3. Minden ember - tartozzék bár a nyomorúságban sínylődő, durva és ápolatlan szegények közé, vagy az egyhangúan hûvös, unalmasan ápolt előkelők magasabb köreihez - életében legalább egyszer okvetlenül találkozik valamely mindaddig nem tapasztalt jelenséggel, s ez - ha csak egyetlenegyszer is - olyan érzést kelt benne, amely teljességgel különbözik életének minden addigi, s minden későbbi érzésétől. A szomorúságok és bajok közepette, amelyekből életünk szövődik, legalább egyszer felragyog valami boldogító öröm. Nyikolaj Vasziljevics Gogol
4. Mások is ilyennek látják az arcomat, vagy van benne valami, ami csak nekem mutatkozik meg? Vannak-e mindenkin olyan vonások, amelyeket ők maguk másképp látnak, mint a többiek? Elina Hirvonen
5. Együtt nevettek, azután ismét közéjük telepedett beszélgetéseik gyakori vendége, a csönd, részben a fáradtság és a meghittség, részben épp a különbségek miatt, amelyeket a sors ékel azok közé, akiknek élete csak változat ugyanarra a dallamra. Christopher Paolini
6. De hiába! nincsen olyan boldogság, amit néha egy-egy kis felhő, habár csak futólag is, el ne homályosítson, vagy éppen egy kis fröccsel hébe-hóba nyakon ne öntsön. Ez már így van az emberi életben. A felhő aztán elvonul, a zápor megszûnik, az ég újra kiderül s mosolygása most, a ború után, kétszeresen jól esik. Czárán Gyula
7. Az ember járkál, olyanok között, akiket jól ismer, az arcukba néz - és az arcok egyszer csak megváltoznak - már nem ismerős néz rád - hanem idegen - kegyetlen idegen. Agatha Christie
8. A világ mindig ugyanazt az arcát mutatja. S e csillagtól csillagig terjedő nyugodt valóságból valamiféle felszabadultság születik, amely felold önmagunk és mások alól, mint az a másik nyugodt valóság is, amely haláltól halálig terjed. Albert Camus
9. Álarcokat próbálgatunk fiatalon aztán az egyik váratlanul arcunkra forr s ott is marad letéphetetlenül formázva torz vigyort meglepetést vagy bárgyú mosolyt.
10. Nevetek, és a nevetés az, nem pedig a fény, ami elûzi a bennem elhatalmasodó sötétséget, és egyúttal emlékeztet arra, hogy még életben vagyok, még ezen a különös helyen is, ahol szétesni látszik minden, amit valaha is tudtam és ismertem. Veronica Roth