Ugrás a tartalomra
Miért van az, hogy az emberek mindig akkor hagynak magunkra, amikor végre lehetőségünk lenne megismerni őket?
Kapcsolódó idézetek
-
Miért van az, hogy csak akkor jövünk rá, hogy valami fontos nekünk, amikor már elveszítettük?
-
Hogy lehet, hogy az ember mindig későn kapja meg azt, ami után a legjobban sóvárgott?
Agatha Christie
-
Néha elhagyják az embert, és nem tudni, miért.
-
Miért van az, hogy mindig csak várni kényszerül az ember, miért van az, hogy az idő egyetlen értelme a múlása legyen?
Kőrösi Zoltán
-
Az emberek mindig csak annyit látnak meg belőled, amennyit láttatni engedsz magadból.
-
Nem úgy vagyunk-e az igazsággal, hogy azért kérdezünk rá, mert tudjuk, soha nem fogjuk megismerni?
Janne Teller
-
Miért csak magunkat szeretnénk másokban? És miért csak akkor vagyunk érzelgősek és meghatottak, ha rólunk van szó?
Bodor Pál
-
Mi, emberek mindig is csak a saját tapasztalataink és identitásunk foglyai maradunk.
Alexander Stubb
-
Miért van az, hogy mindig olyanok kérnek titoktartásra, akiket szeretek, így a jobb meggyőződésem ellenére minden alkalommal megígérem, hogy hallgatok?
Fábián Janka
-
Nem ismerjük magunkat. Ez teszi az embert kiszolgáltatottá.
Kornis Mihály