Ugrás a tartalomra
Mikor a hattyú halni készül,
Halkan egy végső, szép dalt énekel.
Élete, álma, hószin` hattyusága
E végső dalnak szárnyán röppen el.
Én hallottam tőled e méla dalt,
Szép ifjúságom hattyumadara,
Már nem aranypor hull többé fejemre,
Csak szürke köd, dér, jégeső, dara.
Kapcsolódó idézetek
-
Évek túl hamar szállnak el,
Csavargó haja hófehér,
Szíve dobban még, szeme tûzben ég,
De hívja már az örök pihenés.
Lord
-
Dalolnak már a legények,
Fiatalok még és szépek;
Nem tudják, hogy ez a múlt,
Nem sejtik a háborút,
Hogy úgy lesz mindennek vége,
Ahogy az ősz fordul a télbe,
S mindaz, ami megmarad:
Az álmaid s te magad.
Ismerős Arcok
-
Fáradtan ballagok, árnyam sötét,
s hátam mögött megáll az Ifjúság,
áll tétován, lehajtva szép fejét,
és többé már nem jön velem tovább.
Hermann Hesse
-
Kicsi angyal újra szárnyakra kel,
De az utolsó dalt ne játszd még ma el!
Álmodj tovább, elringat egy dallam,
Eltûnök én is, de ne félj, csak halkan.
-
A legszebb dallam is csöndet ér,
Bárhogy szállt, végül földet ér,
De mégis szól, benned él, zenél,
Mintha rejteke lennél.
-
Szép életem, lobogj, lobogj tovább,
cél nélkül, éjen és homályon át.
Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár,
te rothadó gondoktól régi magtár.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
röpüljetek az ünnepi magasban.
Kosztolányi Dezső
-
A szél ha hûvös éjszakákon
Lehûti mámoros fejem,
A te hideg, utolsó csókod,
Az jut eszembe én nekem.
Ady Endre
-
Hajh, gyerekek, jó barátok,
Oda szívem reménysége.
Tudom jól: a szép napoknak
Mindörökre vége, vége...
A baráti, kedves körből
El kell szállnom, messze szállnom,
Mi marad a drága multból?
- Fájó szív és kínos álom.
Ady Endre
-
Mi szép, mi szép volt a halotti ágyon!
Mint hajnalban ha fényes hattyu száll,
Mint tiszta hó a téli rózsaszálon:
Lengett fölötte a fehér halál.
Petőfi Sándor
-
Csak itt-ott néhanap, ha megpillantok közelemben
az ágakon egy-egy énekes madarat,
fog el gyermeki fájdalom, a vég riaszt meg engem,
nem látni, hallani ily szépet lenn, a hant alatt.
Stanislav Kostka Neumann