Mikor a lelkem megtelik fájdalommal, akkor is mosolygok, mert így ezt a mosolyt látom visszatükröződni a körülöttem levő emberek arcán, s hamarosan már a lelkem is jobb kedvre derül.

Kapcsolódó idézetek

1. A mosollyal az ember fényt gyújthat önmagában. Reménnyel töltheti el a lényét, és ezt a reményt másokra is átsugározhatja.
2. Még ma is, amikor látom, hogy igazi mosolyra derül az arca, megmelegszik a szívem, mert tudom, hogy nem olyan, mint más. Azért mosolyog így, mert vele vagyok. Miattam. Sophie Kinsella
3. Ha látom arcát, boldogabb az élet, reményem él, ha szép arcát csodálom, vigasztal arca s bátorít, ha félek, e kedves arcért kínomat se bánom.
4. Ha valakit igazán szeretsz, mindig mosolyát látod... akkor is, ha éppen rossz kedve van, akkor is, ha mérges, ha aggódik, ha szomorú. Te mégis a mosolyát látod. Azt a mosolyát, amit majd te varázsolsz arcára, szívébe, amikor fáradt, mérges, vagy bánatos. Mert szereted. Ilyenkor is. Sőt. Ilyenkor igazán. Csitáry-Hock Tamás
5. A mosoly fényt gyújt a sötétségben. A mosolygás lehetővé teszi, hogy magunkban találjunk rá a boldogságra. Lecsendesíti az idegeinket, megvilágítja az utat. Képes megváltoztatni a kedélyállapotunkat. Julian Brass
6. A mosolygós ember sebe gyorsabban gyógyul. Ilyenkor az immunitás megváltozik, a szervezet minden reakciója más. Ez az az állapot, amikor úgy állsz az élethez, hogy a pohár félig tele van, és nem azon siránkozol, hogy úristen, a pohár félig üres. Csernus Imre
7. Ami azt illeti, időnként vidámnak, jókedvûnek látszom, sőt még viszonylag értelmes beszédre is képes vagyok mások előtt, úgy tûnik, mintha isten tudja, milyen jól érezném magam a bőrömben. Ám a lelkem folytatja halotti álmát, és a szívem ezer sebből vérzik. Kay Redfield Jamison
8. Mosolyogni tudni kell. Mindig mosolyogni kell, akkor is, ha az emberre rátör a szomorú-izgulás, sőt akkor még jobban. Grecsó Krisztián
9. Még a legfásultabb, legfáradtabb elme is bátorítást kap a sorstól, hogy észrevegye a valódi gyönyörök csiklandozását. Amikor így teszek, mérhetetlen nyugalom száll meg - odahajlítom, odairányítom lelkem, hogy hozzátapadjon, és élvezze a jót. Nem azért, hogy belevesszen, eltûnjön benne, hanem éppen az ellenkezőjéért: hogy megtalálja benne önmagát. Michel de Montaigne
10. Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek, mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek, mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek, mosolyogj, ha kérlek, a mosolyodból élek.