Mikor a világ kibillen a tengelyéből, mikor egy másik dimenzió szélén egyensúlyozunk, mikor az ég összeszakad a földdel, és a sors úgy dobál minket, akár a szél, akkor is van döntési lehetőségünk. Eldönthetjük, hogy száraz falevél módjára sodródunk, vagy megtanulunk repülni.

Kapcsolódó idézetek

1. A végzet szele sodor bennünket ide-oda (...). De amikor kikötünk ott, ahová ez a szél sodort, azzá formáljuk magunkat, ami lenni akarunk és tudunk. Nora Roberts
2. A változások szakadékánál állunk. A világ fél az elkerülhetetlen sötétségbe való zuhanástól. Várd ezt a pillanatot, és mikor eljő, ne hezitálj ugrani. Csak a zuhanás közben tudhatod meg, hogy képes vagy-e repülni.
3. Sorsunkat befolyásoló szelek fújnak, amelyek többnyire akkor támadnak, amikor a legkevésbé számítunk rá. Néha tombolnak, mint az orkán, néha pedig éppen csak fújdolgálnak. A szelet mégsem szabad lebecsülni, mert gyakran a jövőt rejtegeti. Te vagy, drágám, az én életemben az a szél, amelyre nem számítottam, az a viharos erősségû szél, amelyet elképzelni sem tudtam eddig. Te vagy a végzetem. Nicholas Sparks
4. Az lehet, hogy merő véletlenségből elmegy minden életkedvünk, de az ugrást, azt választani kell. Ahhoz fel kell mászni valami magasra, és egyet lépni kell előre. Fredrik Backman
5. Amikor eléred azt a bizonyos pontot az életedben, odakint az emberek azt várják, hogy megtörj. Néha a kezedbe kell venned az irányítást, hogy ne húzzon le a gravitáció és repülhess. Justin Drew Bieber
6. Ha tévedhetetlennek kell lennünk, akkor szûkös alagútba kényszerítjük magunkat. Amikor viszont merünk tévedni is, úgy érezzük majd, mintha a mezőn sétálnánk: kitágul a látóhatár, és minden irányba szabad az út.
7. Nem számít, milyen okosak vagy bölcsek vagyunk, elkerülhetetlenül hozunk rossz döntéseket; ez az élet része. Az élet ráadásul elég rakoncátlan jószág: megcsúszik, darabokra törik, irányt vált, összeomlik. Néha akár a véső túloldalán találhatjuk magunkat. A széleken csiszolatlanul hagy. Ami azonban csodálatos az egészben, az az, hogy amíg élünk, mindig van anyag, amin dolgozhatunk.
8. Olyan korban élünk, amikor a technológia szinte korlátlan lehetőséget kínál arra, hogy elfoglaljuk magunkat, mi azonban mégis zavartabbá és elszigeteltebbé válunk, mint valaha. Olyan ez, mint a repülés, amikor a világ ezer kilométer per órával száguld el alattunk, mi pedig azt sem tudjuk, hol vagyunk valójában. Ha szerencsénk van, néha megpillanthatjuk az óceán csillogó vizét vagy a távoli sötét felhőkön áttörő fénycsíkokat. Az út nagy részében viszont félig öntudatlan utasokként próbáljuk elütni az időt valamivel a megnyugtató földet érésig. Ha a cél az út maga, akkor azt kell megtanulnunk, hogyan legyünk jobb utazók.
9. Én nem tudom, (...) hogy van-e mindegyikünknek rendeltetése, vagy csak úgy ide-oda sodor bennünket a véletlen, mint a szél, de én azt hiszem, mind a kettő igaz. Talán mind a kettő megtörténik velünk egyszerre.
10. Szárnyalunk, majd lezuhanunk. Akár a zuhanás miatt is szárnyalhatunk. A vereség formál bennünket. A tanulság mindenképpen fájdalmas, túl későn érkezik, és csak az elesettekhez.