Mikor mindenek vesznek, tûnnek, Tarts meg tegnapnak, tanuságnak, Tarts meg csodának avagy bûnnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden elmúlt. Elmúlt a jó és elmúlt a rossz is. Elmúlt a bûn és elmúlt az erény is. Minden elmúlik. (...) Már csak azt kívánom, hogy reggel nekem is keljen fel a nap, és este előlem is bújjon el. Cserna-Szabó András
2. A múlt maradjon a múlt, mert elpusztíthatja a jövőt. Élj úgy, ahogy a holnap megköveteli, ne azért, amit már a tegnap elvett. Ray Lewis
3. Óvakodjál a szomorúságtól. A szomorúság bûn. Az ember örömét leli a bánatában, aztán mikor a bánat elmúlt, ott áll elbutultan, mert minden értékes erejét rápazarolta a búbánatára. Akkor aztán szánja-bánja, csakhogy már későn. Gustave Flaubert
4. Én azt mondom, minél hamarabb állj le és nézz szét, Mindenki téved, tedd lejjebb a mércét, Jó tudni, mit tennél máshogy, ha a sors megjutalmazna, Lehet, tegnap hibáztál, de a holnap tegnapja az ma.
5. Arra kérlek, most az egyszer ne fordíts hátat, ne válj köddé, váljon a maradásod ösztönné. A holnap úgyis a tükörképe lesz a mának, ha egyszer vége. Road
6. Légy, mint szikla rendületlen, Tompa, nyúgodt, érezetlen, S kedv emel vagy bú temet, Szépnek s rútnak húnyj szemet. Kölcsey Ferenc
7. Ha rossz dolgok történnek velünk, különösen gyermekkorunkban, tudni akarjuk az okát. Olyan elmélyülten keressük az értelmet a tegnapban, hogy szem elől veszítjük a mát. Pedig egyedül a jelen számít. A ma és a holnap. A tegnap elmúlt, és félre kell tennünk egészen addig, mígnem az Úr lehetővé teszi számunkra a megértést. John Gilstrap
8. Ha egy szép élet vágyát őrzöd, A múlttal nem szabad törődnöd, S mindig úgy tégy, ha veszteség ér, Mint hogyha újjászülten élnél. Mit akar? - kérdd meg minden naptól. És minden nap felel majd akkor: Tetteidnek tudjál örülni, Más tetteit tudd megbecsülni; Főként ne gyûlölj egy embert se, S a többit hagyd az Úristenre! Johann Wolfgang von Goethe
9. Nézd a fáradt arcokat és halld a sápadt hangokat! A gyûlölet végleg égjen el -, hát tégy csodát, ha látsz, ha létezel! Oláh Ibolya
10. A tegnapokkal fogy az élet, A holnapokkal egyre nő, S szemedben mégis mindörökké A mának arca tûn elő. (...) Ezért ha illan ez az év is, S a múltba szállva szétomolt, Lelkedben ott a kincs örökre, Amely valaha benne volt. Mihai Eminescu