Miközben megbocsátunk valakinek, fokozatosan feldereng előttünk egy mélyebb igazság, amelyet gyûlöletünk addig elfedett előlünk, s amelyet csak akkor láthatunk meg, amikor külön tudjuk választani az illető személyét a tetteitől.

Kapcsolódó idézetek

1. A megbocsátás annyit tesz, hogy szelíden elfordulunk attól a képtől, amelyet testi szemünk közvetít, és a másik ember egója mögött megkeressük az igazságot.
2. Amikor megbocsátunk valakinek, őszintén és határozottan szembe kell néznünk az ellenünk elkövetett vétkével. El kell ismernünk a nekünk okozott fájdalmat és veszteséget, beleértve az illető tettének hosszú távú következményeit is. A bûnt gyûlölnünk kell (...), ugyanakkor a bûnösnek (...) meg kell bocsátanunk.
3. Amikor valóban megbocsátunk valakinek: elfelejtjük, amit ellenünk elkövetett. Pilinszky János
4. Az igazi megbocsátás a valóságon alapul. Eltekint az egyetlen ego által összegyûjtött benyomások tanúságán, és az egyetemes igazság felé fordul. Valóságunknak alapigazsága, hogy mindannyian ártatlanok vagyunk, és Isten mindenkit maradéktalanul szeret. Nem mintha nem követtünk volna el számtalan hibát, és valószínûleg egy ideig még fogunk is. De az igazi megbocsátás különbséget tesz a szív legmélyebb vágyai és az ego felszínes késztetései között. Minden hiba az egótól ered, és része a tanulási folyamatnak, amelyen mindenkinek át kell mennie. A megbocsátás az érzékelés szelíd formája, amely látja az érettséget, a szív jóságát, a jellem teljességét, amelyet idővel mindenki el fog érni. A megbocsátás felismeri, mennyire helytelen elítélni valakit ebben a fejlődési folyamatban.
5. Ha megbocsátunk annak, aki valami rosszat követett el ellenünk, azzal megkíméljük magunkat a keserûség és a sértett büszkeség lehangoló rombolásától.
6. A megbocsátás túllát az egyén felszíni motivációin, legyenek bármennyire végletesek, és a szíve mélyébe tekint, ahol pontosan ugyanazok a vágyak lakoznak, amelyek a mi szívünkben. Mindenki békére és biztonságra vágyik. Mindenki fontos akar lenni. És mindenki arra vágyik, hogy kiélhesse szeretetképességét. A megbocsátás ennek a vágynak a legmélyére tekint, és mivel ott önmaga tükörképét látja, felmenti a többi embert minden vád alól.
7. Ha szeretünk valakit, úgy igazán, szívből - ha fontosabb nekünk a büszkeségünknél, sőt még saját magunknál is - akkor bármit meg tudunk bocsátani neki, akármennyire megbántott vagy elárult. Julie Johnson
8. Amit meg kell bocsátanunk másoknak, az talán önmagunk egy része, amelyet elrejtünk a tudatunk elől.
9. Amikor egy másik ember szíve mélyéről alkotunk ítéletet, jó szolgálatot tesz, ha van bennünk egy cseppnyi alázat és könyörület. Khaled Hosseini
10. A megbocsátás néha nem más, mint észszerû tudomásulvétele a ténynek, hogy mindnyájan tévhitekkel küzdünk, hajlamosak vagyunk összezavarodni, és nem vagyunk tökéletesek.