Ha megbocsátunk annak, aki valami rosszat követett el ellenünk, azzal megkíméljük magunkat a keserûség és a sértett büszkeség lehangoló rombolásától.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor valóban megbocsátunk valakinek: elfelejtjük, amit ellenünk elkövetett. Pilinszky János
2. Gyakran attól félünk, hogy ha megbocsátunk valakinek, akkor hagyjuk, hogy megússzon valamit. Pedig inkább arról van szó, hogy megszabadulunk a bosszankodás terhétől. Gelong Thubten
3. A megbocsátás által nyerjük vissza azt, amit elvettek tőlünk, és állítjuk helyre az elveszített szeretetet.
4. Miközben megbocsátunk valakinek, fokozatosan feldereng előttünk egy mélyebb igazság, amelyet gyûlöletünk addig elfedett előlünk, s amelyet csak akkor láthatunk meg, amikor külön tudjuk választani az illető személyét a tetteitől.
5. Megbocsátani annyi, mint már nem gyûlölni, lemondani a bosszúról. André Comte-Sponville
6. Ha szeretünk valakit, úgy igazán, szívből - ha fontosabb nekünk a büszkeségünknél, sőt még saját magunknál is - akkor bármit meg tudunk bocsátani neki, akármennyire megbántott vagy elárult. Julie Johnson
7. A megbocsátás annyit tesz, hogy szelíden elfordulunk attól a képtől, amelyet testi szemünk közvetít, és a másik ember egója mögött megkeressük az igazságot.
8. A megbocsátás könnyûvé és szabaddá tesz. Louise L. Hay
9. A megbocsátás valójában a keserû emlékek állandó elhessegetését jelenti, egészen addig, amíg az idő begyógyítja a sebeket, elmúlik a düh, és feledésbe merül a bûn. Veronica Roth
10. Képesek vagyunk szörnyû dolgokra, de képesek vagyunk megbocsátani is.