Ugrás a tartalomra
Milyen érdekes szó az, hogy emberöltő! Az emberi test felbukkan és alámerül az időben, aztán ismét felszínre tér az emlékezetben, föl-le, föl-le, mint a tû, és közben szorosan összeölti a múlt és jelen szétfeslő rétegeit. És minden egymáshoz varródik, miközben láthatatlan a cérna.
Kapcsolódó idézetek
-
Az ember (...) nincs meg ölés nélkül. Az ölés a lényege. Ha egyedül gyilkol, és elkapják, akkor börtönbe vágják vagy felkötik. De ha társas üzemmódban, parancsra olt ki életeket (háborúban, valamilyen katonai szervezeti csoportban), akkor hősnek hívjuk az emberi ölőgépet, érzelmes dalokkal buzdítjuk vérontásra, büszkén tûzünk mellére csillogó érdemrendet. Az embernek lételeme a háború, az embernek már óvodában etnikai tisztogatás volt a jele, az ember elképzelhetetlen értelmetlen mészárlás nélkül. Az ember története (az úgynevezett történelem) a háborúk története. A folyamatos háborúk története.
Cserna-Szabó András
-
Ha csakugyan van idő, és mindenütt, mindenben jelen van, ha megfoghatatlan is, akkor minden valószínûség szerint kaméleon-szerû. A múlt tanít. A jövő éltet. A jelen pedig, mint valamiféle lassan ható méreg: öl.
Tar Károly
-
Az ember megdöbbenő lény, újra és újra megdöbben. (...) Azért döbben meg, mert mindent elfelejt rögtön, mert könnyebb úgy élni, hogy mindent elfelejtünk, sőt igazából csak úgy lehet élni, hogy mindent rögtön elfelejtünk. Csak aztán újra és újra jön a döbbenet. Jé, gyilkosok! Jé, latrok! Jé, ezeknek sosem elég! Jé, az emberfaj sárkányfog-vetemény! Jé, nincsen remény, nincsen remény!
Cserna-Szabó András
-
Az emlékezet egy élő dolog, az is átvonulóban van, de az alatt az idő alatt felidéződnek találkozások és életek: az öregek és fiatalok, a múlt és jelen, az élők és a holtak.
Eudora Welty
-
Vannak napok, amelyekről nem lehet mit mondani. Ilyen az élet, a napok eltûnnek, elfelejtődnek, átrobognak a testen, és újabb időrétegeket hagynak maguk után.
-
Senki, de senki nem tudja elmondani, nem tudja lemérni, nem tudja elmagyarázni embertársának, de még önmagának sem, milyen lassan telik az idő a tétlenségben, az időtlenségben. Senkivel sem lehet megértetni, milyen gyorsan emészti, pusztítja az embert ez az ûr, ez a szörnyû semmi, ez a szörnyû nirvána, ez az asztal, ez az ágy, ez a mosdó, ez a tapéta, ez az örök hallgatás, mindig ugyanaz az őr, aki behozza az ételt, és rá sem néz az emberre, s mindig ugyanazok a gondolatok köröznek az ûrben, míg meg nem tébolyodik az ember.
Stefan Zweig
-
Az idő múlik. Még ha lehetetlennek tûnik is. Még akkor is, ha a másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymást, de mégiscsak múlik.
Stephenie Meyer
-
Az emberi emlékezet tüneményes és rejtélyes dolog. Egy adott esemény kapcsán emlékszünk bizonyos dolgokra, és minél inkább erőlködünk, hogy fölidézzük a történteket, újra és újra ugyanazok a dolgok fognak beugrani, amit már eddig is tudtunk. Semmi újat nem tudunk előcsalogatni emlékezetünk mélyéről, aztán egyszer csak valaki váratlanul emlékeztet minket valamire. Akkor azonnal világosan emlékszünk, fölrémlik valami, ami mindig is ott rejtőzött az emlékezetünkben, de mintegy fedőréteg alá rejtve, számunkra is hozzáférhetetlenül. Emlékezetünk képtelen lett volna onnan segítség nélkül előbányászni, látszólag új emlékek bukkantak föl, pedig azok mindig is ott voltak.
Indrek Hargla
-
Amikor a túlélés a tét, amikor már csak arról van szó, mi mozgatja, élteti az embert, akkor hirtelen végletesen egyszerûvé válik minden. Az ember vagy életben marad, vagy elpusztul.
Stephen King
-
Az emlékkép (...) csupán mélyebbre került, ahogy a testbe fúródott és idejében ki nem húzott tû ássa magát mélyebbre. Ahogy egy repesz vándorol a testben. Eleinte elrejtőzik és megáll, nem okoz szenvedést és nem jelez, de aztán egyszer csak váratlan erővel mozgásba lendül, elindul pusztító útjára az artériákon, idegdúcokon keresztül, felhasítja az életfontosságú szerveket, és elviselhetetlen kínokra kárhoztatja hordozóját.
Dmitry Glukhovsky