Ugrás a tartalomra
Milyen érzés lenne (...) gondolatok nélkül, pusztán ösztönből élni? Amikor nincs más, csak az éhség és az álmosság. Meg a vágy az év megfelelő szakában, de semmi szerelem, bûntudat, semmi remény. Túlélésre, nem gondolkodásra teremtett élőlényként létezni.
Kapcsolódó idézetek
-
Fázni, éhezni és félni akarok. Élni akarok, nem csupán úgy tenni, mintha élnék. És amikor elérkezik az idő, készen akarok állni arra, hogy tiszta fejjel, nyugodtan belesétáljak az erdőbe, és hagyjam, hogy az ottani élet táplálkozzon a húsomból és a csontjaimból, ahogy addig én tettem az övékből.
Mark Boyle
-
Úgy érezte, az élet csak árnyék, a nappal fehér árnyék, az éjszaka, a halál, a csönd, a tétlenség... ez az igazi lét. Élni, erősködni, akarni... ez a nemlét. A legfőbb jó feloldódni a sötétségben, és a nagy lénnyel azonosulva lebegni benne.
David Herbert Richards Lawrence
-
Egyszerűen csak élni. Annak örülni, hogy már vagyok valami, és ez csak úgy magától létezett. Nem tudni, mikor, egyszer csak megszűnt ez az állapot. Úgy hozta az élet, hogy nem lett belőlem valaki. Ez nincs így rendjén. Az ember talán nem azért születik, hogy éljen? De azért, nem? De ahogy egyre tovább élek, mégis elveszítem a belső tartalmat, és úgy látszik, kiüresedett emberré válok. És ahogy egyre tovább élek, egyre üresebb és értéktelenebb emberré leszek? Itt valami nem stimmel. Hol tud ez a folyamat irányt váltani?
Murakami Haruki
-
Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom.
Tisza Kata
-
Az érzelem is olyan, mint a feleség a régi viccben: vele együtt élni képtelenség, nélküle meg lehetetlen. (...) Érzelmek nélkül zombik vagyunk. Igazából nem is úgy van az, hogy "gondolkodom, tehát vagyok", sokkal inkább úgy, hogy "érzek, tehát vagyok".
Ruby Wax
-
Az ember eljut egy pontig, amikor nem bír gondolkodni. Csak érez. Azt érzi, hogy meg akar állni. Azt érzi, hogy a gyomra ég, és tudja, hogy enni akar. Azt érzi, hogy a feje tele van vattával, és tudja, hogy aludni akar. Azt érzi, hogy a torka összezárul, tûz fut szét a karján-lábán, a szíve szinte kitöri a mellkasát, és tudja, hogy futni akar.
Jesmyn Ward
-
Miért dicsekszik az ember, hogy annyival érzékenyebb, mint az állat? Hisz ettől az csak nélkülözhetetlenebb. Ha a mi indítékaink csak éhségre, szomjúságra s testi vágyakra korlátozódnának, majdnem szabadok lennénk, de így megindít minden szél, egy véletlen szó vagy jelenet, avagy amit e szóból kiérezni vélünk.
Mary Shelley
-
Az élet álom, amelyből csak akkor ébredünk föl, amikor meghalunk. Amíg élünk, múlik az idő. (...) Nincs már szívem, se testem, se lelkem, semmim! Csak a tiszta szerelmem van, (...) ami meg akar mutatkozni, de nincs az az idő és az a tér, ahol megmutatkozhatna.
Paulo Coelho
-
Felkelsz, rohansz, lefekszel. Égeted életed gyertyáját. De vajon van értelme? Ad-e fényt, vagy csak pusztul, fogy? Nem lehet mindig így élni: csak menni, menni, semmivel nem törődni, semmire nem gondolni, elnyomni az érzést, a hiány érzését. Nem, nem lehet így leélni egy életet. Vagy csak lelkileg megnyomorodva. De az nem élet. Az csak lét.
Csitáry-Hock Tamás
-
A magány a legkegyetlenebb évszak (...), pusztítóbb, mint a tél minden hidege, hibernálja a szívet. A szívnek nincs kiért élnie, nincs kiért ébren maradnia, nincs kiért sebesen és vadul vernie. A magányosnak csak emlékei és reményei vannak, álmai és illúziói.