Milyen parányi az ember, s mennyi is van belőle! És aztán - mivé lesznek mind?!

Kapcsolódó idézetek

1. Parány az ember élete, s hatalmas érzést kap vele. Adam Bernard Mickiewicz
2. Mennyi lelki kicsinység kell ahhoz, hogy az ember testi kicsinysége miatt szenvedjen!
3. Az ember láthatatlan kicsi porszem a nagy világban, az ember élete alig mérhető parányi egység az idők végtelenségében, és mégis ez a pici porszem, ez a parányi idő mi vagyunk, életünk sok ezernyi változatával, küzdelmével, gondolatával, örömével és bánatával. Jász Géza
4. Ha minden ember megtenné azt a keveset, amit tud - micsoda más világ lenne! Evelyn Beatrice Hall
5. Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik. Winston Churchill
6. Mily kevés gyönyör elég a legtöbb embernek, hogy az életet jónak találja - milyen szerény az ember! Friedrich Nietzsche
7. A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára. Szent-Györgyi Albert
8. Micsoda kis rész jut egy-egy emberre a végtelen és mérhetetlen időből! Milyen gyorsan eltûnik ez is a feneketlen időben! Milyen kis rész az egész anyagból! Milyen kis hányad a világlélekből! S az egész földnek mekkora kis rögén csúszol-mászol! Gondold meg mindezt... Gondold meg, hogy ami téged láthatatlan szálakkal ide-oda rángat, az benned van elrejtve... Marcus Aurelius
9. Mindennap emlékeztetni kell magunkat arra, hogy milyen parányi is az ember a természet roppant erőivel szemben.
10. Milyen nagy dolog egy ember és mégis milyen semmi. Mikszáth Kálmán