Ugrás a tartalomra
Mind az anyákkal, mind az olyan nőkkel, akiknek folyton másokkal kell törődniük, gyakran előfordul, hogy kiégnek. Ilyenek például a tanárok, az egészségügyi dolgozók. Ez az összeomlás akkor következik be, ha valaki túlságosan vagy túl sokáig gondoskodik másokról, a saját feltöltődését viszont elhanyagolja.
Kapcsolódó idézetek
-
A kapcsolatkiégés olyankor következik be, amikor nem tudom, milyen fontos a kapcsolatban megújulni. Felhozni mindazt, ami egykor volt, rakni a tûzre, vagy inkább a parázsra, hogy fellángoljon a tûz.
Csernus Imre
-
Egy szülőt kétféleképpen tehet tönkre a gyereke gyógyíthatatlan betegsége: vagy összeomlik tőle, vagy állja a csapást, és emelt fővel várja a következőt. Ebből a szempontból nagyon hasonlóvá válunk magukhoz a betegekhez.
Jodi Lynn Picoult
-
Ahogy a bőr elfárad a folyamatos igénybevételtől, úgy a lélek is. Ezért ha nem tudunk megszabadulni a folyamatos félelemtől, akkor kiégünk. Akkor előbb-utóbb a tompaság, az üresség költözik a tekintetünkbe, a lelkünkbe.
Al Ghaoui Hesna
-
Az autó elé ugró anya, vagy aki megeszik egy doboz őszibarack befőttet, amikor az utolsó falat ételen már nem lehet megosztozni, vagy aki szakadt ruhát visel a munkába, hogy az apró, drága lábacskát a szükséges cipő óvja... az ilyen anyai szeretetet önfeláldozásnak nevezik.
-
Ha belegondolok, hogy akár az egész életemet leélhettem volna így, főzés-mosás-mosogatás, gyereknevelés, gyümölcsszedés, lekvárfőzés, és sok más efféle, gyakorlatilag folyamatosan a család rendelkezésére állva. Teljes tiszteletem azoké, akik ezt élethossziglan bírják. Ha bírják.
Lángh Júlia
-
Ha az embert arra ösztökéljük, hogy a legjobbat nyújtsa magából (...), akkor arra kényszerítjük, hogy magasfeszültségen éljen; hogy ahhoz igazodjon, amit mások elvárnak tőle, ezért nagyon meg kell erőltetnie magát. A túl nagy feszültség végül összeomláshoz vezet.
Agatha Christie
-
Előbb-utóbb mind rájövünk, hogy azok, akik gondoskodni hivatottak rólunk, esendő emberek. Õk is hibáznak.
Cassandra Clare
-
Az életben néha el kell veszni, hogy újra fel tudd magadat építeni. Lehet, hogy ez egy betegség, az is lehet, hogy a szüleidet veszíted el, de történnie kell valaminek, amiből fel tudsz állni.
Patkó Béla Kiki
-
Azon múlik az életünk, hogy tudunk-e egymással olyan közelségbe kerülni, hogy megmelengessük, de közben mégse bántsuk a másikat. Egymás nélkül nem tudunk meglenni - ha nem kapunk elég simogatást, érintést, ha nem tudjuk megölelni egymást, ha nem tudunk együtt sírni, örülni, nevetni, az immunrendszer nagyon rosszul kezd mûködni, s előbb-utóbb összeomlik.
Bagdy Emőke
-
Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz, és vissza sem kapod a másiktól - figyelmet, a törődést, a szeretetet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. (...) A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra. Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat? Gondold meg. Érték.
Oravecz Nóra