Mindannyian a véletlen kezében vagyunk, és ő úgy bánik velünk, mint a sakkfigurákkal, ha akar, lelök a tábláról, ha akar, egymás mellé tol bennünket (...). A véletlen kormányoz mindent, a háborút is, a szerelmet is.

Kapcsolódó idézetek

1. Hiszem, hogy van egy kéz, amely irányítja a sorsunkat. Csak nem bánik mindig finoman velünk. (...) Nincs sok választási lehetőségünk. Logikus érvekkel és előretervezéssel nem sokat tudunk befolyásolni a sorson. A többi pedig... valaki mástól függ. Az, hogy hová sodor az élet, kit ismerünk meg, mi történik a szerelmünkkel... az ilyen dolgok eldöntésébe nincs beleszólásunk. J. R. Ward
2. A világon minden (...) a véletlentől függ, minden a véletlennek van alárendelve! A véletlen - zsarnok. Anton Pavlovics Csehov
3. A véletlen olyan, mint a talányos kockajátékok (...). Bizonytalan és kikerülhetetlen játék ez, amit születésünk pillanatától mindannyian játszunk. Annyiszor vetünk kockát, ahányszor csak levegőt veszünk, s még csak nem is sejtjük, hogy sorsunk vajon kívánságaink, aggodalmaink, ábrándjaink vagy vágyálmaink szerint alakul-e majd. És ezt a félelmeinket elfeledtető, szélhámos és rendkívüli játékot játsszuk nap mint nap. Újra és újra elgurítjuk a kockát, de hiába erőlködünk, hogy jó számokat dobjunk, ez csak annyit ér, mint a halálon keseregni: a sors csapdáit úgysem kerülhetjük el. Rafael Ábalos
4. Mindegyik háborúban van egy pillanat, amikor minden megváltozik. Egy pillanat, amikor az út elkanyarodik. A szövetségesek és a frontvonalak átrendeződnek, és az ütközet szabályai újraíródnak. Egy ilyen pillanat megváltoztathatja a harc természetét, vagy eldöntheti valamelyik fél javára. Megteszünk hát mindent, hogy megragadjuk a pillanatot. Felkészülünk a változásra. Szívünket megkeményítjük. Félelmünket elfojtjuk. Összeszedjük az erőinket, és jeleket keresünk a csillagokban. Ám ezeket a pillanatokat, a játékszabályok változását örök homály fedi. A végzet láthatatlan keze mozgatja a bábukat a sakktáblán, és bármennyire is készülünk rá, bármennyire is tartunk ellen a változásnak, számítunk a pillanatra, harcolunk az elkerülhetetlen ellen, végül mégsem állunk készen, amikor elérkezik.
5. A világ egy sakktábla, az emberek éppen úgy kiszámíthatóak, mint a sakkfigurák.
6. Én nem tudom, (...) hogy van-e mindegyikünknek rendeltetése, vagy csak úgy ide-oda sodor bennünket a véletlen, mint a szél, de én azt hiszem, mind a kettő igaz. Talán mind a kettő megtörténik velünk egyszerre.
7. Az életben minden a véletleneken múlik. És az, hogy élünk, az is csak véletlen.
8. Sors. Végzet. Szerencse. Az ember börtöne. Az emberek múlatják az időt, élvezik az élet adta lehetőségeket. Kávét vagy teát, jobbat vagy balt. Mintha számítana. Mindannyian csak forgunk a keréken. Van egy mód, hogy távol maradjunk a keréktől. Nem a fiatalság az. Nem is a szépség vagy igaz szerelem. Én tudom, hogy maradjak tőle távol. Én irányítom a sorsomat. Túléltem, mert tudom, hogy muszáj tönkre tenni bárkit, bármit, még azt is, amiket szeretsz, hogy az istenek kegyesek maradjanak.
9. Minden, ami történik, eleve meg van írva. Nem tudunk változtatni rajta. Úgyhogy ha valami rosszat csinálok, az nem az én hibám, hanem a sors keze. Bill Watterson
10. Az életben nincs sem előre megírt forgatókönyv, sem bizonyosság (...). Akár gyilkosság áldozata lesz az ember, akár fogja valaki a kezét az utolsó pillanatban, akár többtucatnyian szeretik, akár az egész világ utálja, végül úgyis egyes-egyedül maradunk. Jennie Fields