Ugrás a tartalomra
Mindannyian kapcsolatban állunk egymással, egy láthatatlan szál köt össze bennünket, mely a végtelenbe nyúlik és ugyanakkor sérülékeny. Bár összetartozunk, mégis mind külön egyéniségek vagyunk. Üres porhüvelyek, megtöltve végtelen számú lehetőséggel. Gondolatok kavarognak bennünk, hit, meggyőződés, emlékek és tapasztalatok összefüggéstelen foszlányai. Lehetünk-e ezek nélkül önmagunk? Lehetsz-e te önmagad? Ha ez a láthatatlan szál, ami összetart minket, megsérülne vagy elszakadna, mihez kezdenénk? Mi lenne a sorsa a magányos és elszigetelt lelkek milliárdjainak? Életünk nagy küldetése hát ez. Keresünk, kötődünk, kitartunk. Ha a szívünk tiszta, a gondolataink őszinték, és együtt cselekszünk, képesek leszünk beteg világunkat meggyógyítani, és egy végtelen lehetőségekből álló univerzumot felépíteni.
Kapcsolódó idézetek
-
Kiderült, mindketten úgy érezzük, kibogozhatatlanul össze vagyunk kötve, mintha láthatatlan köldökzsinór futna a testünk között, amelyen keresztül táplálkozhatunk egymásból, így egyszerre növekedhetünk és élhetünk a másik által. Természetesen volt a dolognak egy árnyoldala is: úgy rángathattuk ezt a zsinórt, ahogy akartuk, összetekerhettük, összecsomózhattuk, nem figyelve arra, hogy így szépen lassan megfojtjuk egymást.
Cecelia Ahern
-
A szálak ott húzódnak közöttünk. Közötted és köztem. Közte és közted. Nem látjuk, de vannak. Hol szorosabban, hol lazábban, de nem kérdés. Össze vagyunk kötve.
Oravecz Nóra
-
Megrendítő belegondolni, hogy nem pusztán önálló, másoktól elszigetelt lények vagyunk. Az, hogy az emberek ennyire össze vannak fonódva egymással, egyszerre óriási felelősség és mérhetetlenül értékes adomány.
-
A felszínes ismeretségeknek is megvan a a rendeltetése a sorsunkban, de nem szabad túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek. Felvillantanak egy képet, megmutatnak egy új szemléletmódot, de csupán ennyi a szerepük, s idővel ki is kopnak az életünkből. Azonban vannak olyan barátok, akik akkor is velünk maradnak, ha éppen távol vagyunk egymástól: az igazi, mély kapcsolatokat valahol egy láthatatlan szál mindig összeköti.
-
Ha összefogunk, rengeteg mindent el tudunk érni, mint nemzet, mint embertársak, mint barátok, akárcsak a gyufaszálak közösen, törhetetlenek és sebezhetetlenek vagyunk!
Berkes Olivér
-
Igazság szerint nem vagyunk mi úgy külön, ahogyan azt hétköznapi, józan eszünkkel tapasztaljuk. Százezer láthatatlan idegszállal, egymásba keveredő energiával, érzéssel, gondolattal vagyunk összekötözve, s amit másokban előidéztünk, az valójában sohasem távozik tőlünk. Bennünk marad, és úgy sajog a mélyben, mintha a mi testünk, a mi lelkünk sebe volna.
Müller Péter
-
Nem tudunk csak egymagunkban létezni. Ezernyi szál kapcsol össze minket embertársainkkal, és ezeken a szálakon, mint érzőidegeken, a cselekvés okként indul el, hogy azután hatásként érkezzen vissza.
-
Ezernyi különböző szállal kapcsolódunk egymáshoz: szavakkal, hangokkal, érintésekkel, szövegekkel, vérrel, dalokkal, kötelekkel, utakkal, drótnélküli üzenetekkel. Néha csak azáltal, hogy ugyanazt a fényes napot látjuk vándorolni az égen, ugyanazt a számot hallgatjuk a rádióban, ugyanazt a szöveget motyogjuk szórakozottan, a vacsora utáni mosogatás közben. Ilyen egy társadalomhoz, egy néphez, az emberiséghez tartozni.
Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
-
Néha úgy ébredünk, mint egy nyílt seb. Védtelenül, sérülékenyen, és ilyenkor minden az első szón, az első lélegzetvételen múlik, azon, ahogyan rám nézel, amikor felébredsz, ahogyan rám nézel, amikor kinyitom a szemem. (...) Felébredünk, és olyan sérülékenyek, érzékenyek, védtelenek leszünk, hogy akár az első lélegzetvétel eldönthet mindent. Az egész napot, esetleg az egész életet. Ezért óvatosan nézz rám, mondj valami szépet, cirógasd meg a hajam, mivel az élet néha igazságtalan, egyáltalán nem mindig egyszerû, és sokszor segítségre szorulunk - gyere hát a szavaiddal, a karoddal, a közelségeddel, nélküled el vagyok veszve, nélküled szétmorzsolódom az időben. Légy mellettem, amikor felébredek.
Jón Kalman Stefánsson
-
Az erőtlenség gúzsba köt minket, ahogy azt is, amit hiszünk, tudunk és érzünk. Elrejti a valódi énünket, láthatatlanná tesz minket, idegenné saját magunk számára is.
Amy Cuddy