Minden diplomáciai csel közül a legelső: a hízelkedés. Ez mindig bejön. Ugyanis akinek hízelkedünk, arra még akkor is hatással lesz hízelkedésünk, ha tudja, hízelkedésünk közel sem őszinte, és minden bizonnyal valami hátsó szándék rejlik mögötte.

Kapcsolódó idézetek

1. A háború mindig a csalás útját járja. Így ha képesek vagyunk valamire, tegyünk úgy, mintha nem lennénk rá képesek; ha valamit felhasználunk, tegyünk úgy, mintha nem használnánk fel; ha közel vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy távol vagyunk; ha távol vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy közel vagyunk; előnyöket kínálva csalogassuk (az ellenséget), sorait megzavarva mérjünk csapást reá; ha mindene megvan, jól készüljünk fel ellene; ha erősebb nálunk, kerüljük el (az összecsapást); ha dühös, vezessük félre; magunkat alantasabbnak mondva tegyük elbizakodottá; ha friss erővel rendelkezik, fárasszuk ki; ha (egységei) szoros kapcsolatban vannak, ziláljuk szét őket; ott támadjuk meg, ahol nem készült fel a védekezésre, s akkor küldjük előre (csapatainkat), amikor (az ellenség) éppenséggel nem várja. Szun-Ce
2. Először próbáljuk ki az őszinteséget. Ha túlságosan fölidegesít, még mindig rátérhetünk a hazugságokra. Mark Lawrence
3. Az emberek hízelegnek nekem, amíg nem kellemetlenkedem nekik. De ha olyan célokat próbálok szolgálni, amelyek nekik kellemetlenek, úgy érdekeik védelmében azonnal szitkozódásra és rágalmazásra térnek át. A részvétlenek pedig többségükben gyávaságukba bújnak. Albert Einstein
4. A bókolás nem lehet hamis hízelgés. Az ilyesmi kibújik, mint szeg a zsákból, és kilóg, mint a lóláb. Legjobb, ha szívünkből jövő érzésből dicsérünk és kedveskedünk. Tar Károly
5. - Drága barátom, az ember mindig kiadja magát, hacsak meg nem fogadja, hogy egész életében csukva tartja a száját. A beszéd a leghatásosabb leleplezés. - Még akkor is, ha valaki hazudik? (...) - Igen, madame, mert nyomban tudni lehet, miféle az a hazugság. Agatha Christie
6. Minden csajozás, amit csinálunk. Mindig csajozunk, ha nem is tudatosan, de ott van bennünk, hogy figyelünk és jeleket adunk le.
7. Egyre jobban meg vagyok győződve róla, hogy úgy lehet meghódítani az embereket, ha ugyanolyan hajlamot színlelünk, ha az ő szájuk íze szerint bölcselkedünk, tömjénezzük a hibáikat és bármit csinálnak, magasztaljuk őket. Nem kell félni, hogy esetleg túlzásba visszük a hízelkedést, vagy hogy kilóg a lóláb: épp a legravaszabbakat lehet a legkönnyebben felültetni, és nincs az a nevetséges pimaszság, amit le ne nyelnének, ha dicsérettel van ízesítve. Az őszinteség persze megsínyli az efféle mesterkedést, de ha az embernek szüksége van valakire, kénytelen idomulni hozzá, és csak így lehet megnyerni, arról nem a hízelgő tehet, hanem az, aki azt akarja, hogy hízelegjenek neki. Moliére
8. A diplomácia tudománya megtanít nagy embercsoportokat arra, hogyan ne viselkedjenek egymással seggfej módon, vagy legalább egyezzenek meg: rendben, mindenki seggfej néha, de azért egyszer-egyszer vegyünk kicsit vissza.
9. Csalás minden: ha a megtévesztésben a minimumra törekszünk, ha az átlagot követjük, ha a maximummal próbálkozunk. Az első esetben rászedjük a jót, mert elérését így nagyon megkönnyítenénk magunknak; és a gonoszt is, mert neki meg túlságosan kedvezőtlen harci feltételeket szabunk. A második esetben rászedjük a jót; mert így a földi életünk során még csak nem is törekszünk rá. A harmadik esetben rászedjük a jót, mert olyan messzire távolodunk tőle, amennyire csak bírunk; a gonoszt is, mert abban bízunk, hogy ha a végletekig fokozzuk, azzal erejét vehetjük. Eszerint a középutat kellene választanunk, a jót ugyanis mindig csaljuk, ám a gonoszt ez esetben, legalábbis látszólag, nem. Franz Kafka
10. Az emberek egymás legtökéletesebb tulajdonságaiba szeretnek bele, ami végül is érthető, hisz ki ne szeretné egy másik ember legcsodálatosabb vonásait? Pedig nem ettől döglik a légy. Az igazán nagy csel, hogy el tudjuk-e fogadni a hiányosságokat? Õszintén meg tudjuk-e vizsgálni a partnerünk hibáit, és azt tudjuk-e mondani: "Átlépek rajtuk. Kihozok belőlük valamit." Elizabeth M. Gilbert