Ugrás a tartalomra
Minden életet visszafelé lehet csak megérteni, amikor elkezded visszafejteni a szemeket. Amikor szinte maguktól lazulnak a szálak és meglátod azt az ösvényt, ami végigszalad benne. Akkor már értesz mindent, a pofonokat, a lekésett buszokat, a véletlen találkozásokat. A történeteket, amikben részt kellett venned. A meneküléseket, a látszólag ok nélküli döntéseket. A hangokat, ami a mellkasodban szüntelen dörömbölt és amiről éveken át azt hitted, hogy csupán valami megszállottság...
Kapcsolódó idézetek
-
Az életed csak visszafelé tudod megérteni. Amikor rájössz, minden esemény egyetlen gyöngy volt az úton. Ahogy peregnek le szüntelen, látod majd, értelme volt mindennek. A lekésett busznak, a halvány mosolynak, a csalódásnak, annak az egyetlen szónak, ami annyira fájt. Megérted majd, minden érted történt. Azért, mert az élet szeret, és a legjobbat akarja neked. Terelt. Terelt akkor, amikor lekésted, és terelt akkor is, amikor hagyta, hogy elérd. Segített akkor, amikor a pofont kaptad, mert arrébb mentél, oda, ahol aztán az ölelés várt. Épp ezért ne görcsölj most sem. Hidd el, vigyáznak rád. Csodáld nyugodtan a lehulló levelek ezer színét, a napfelkelte aranyát, és ne legyen benned félelem! Az élet tudja, mi jó neked. Terel. Hagyd magad, légy szabad, jó kezekben vagy! Ma is.
-
Egyre világosabban látom és tudom, hogyan készített fel az életem minden egyes nagy törése, szenvedése, hogy be tudjam tölteni a célomat. Ha kitértem, el kellett buknom. Miközben sirattam azt, ami elveszett, jött az új. Követhetem az egyes állomásokat és kereszteződéseket. Idáig jutottam a keresésben és megértésben. És ha az életedet átnézted és megértetted - legalábbis azt hiszed - akkor el tudod engedni. A múltat - és a jelent.
-
Az élet olyan vicces, nem? Amikor azt hinné az ember, hogy már mindent kigondolt, amikor végre elkezd tervezni valamit, lelkesedik érte, úgy érzi, végre tudja, merre kell mennie, az ösvények megváltoznak, a jelek kicserélődnek, a szél másfelé fúj, északból dél lesz, keletből nyugat, és eltévedünk. Olyan könnyû szem elől téveszteni az utat, elveszíteni a helyes irányt.
Cecelia Ahern
-
Változás... sok apró mozzanat, amiről nem is gondolnád, hogy teljesen átrajzolják az életedet: olyanná, amilyenre mindig is vágytál. Apró lépések, olyanok, amiket csak megteszel, mert érzed, hogy visz a lábad feléjük, és persze nem kérdőjelezed meg, hogy jól teszik-e. Aztán csak azt látod, hogy ott vagy, ahol akartál lenni, és már nem is érted, hogy hogyan kerültél oda.
Oravecz Nóra
-
Az élet dolgai a maguk idejében érkeznek, mint egy vonat, amit el kell érned. Néha könnyû, csak fel kell szállni. (...) Máskor meg olyan, nem könnyû; az életed dolgai elrobognak melletted, és örülhetsz, ha meg tudsz kapaszkodni. A régi életed véget ért, és a vonat egy másikhoz vitt.
Justin Cronin
-
Ha az ember életében egyszer csak minden összeomlik, (...) kell valami, ami egyszerû és kiszámítható, amibe bele lehet kapaszkodni. És ha az ember történetesen nem talál mást e célra, mint a szemhéja mögött egészségesen, jól szervezetten lüktető vérnek és az októberi napfény utolsó sugarainak váltakozását - nos, akkor elfogadja és szépen meg is köszöni. Mert ha nem talál még ilyen fogódzót sem, ha nem akad rá valamire, ami legalább ilyen elemi szinten ésszerû és megmagyarázható, akkor új világrendjének idegenszerûsége előbb-utóbb az őrületbe kergeti.
Stephen King
-
És csak most értettem meg, milyen jó élni. Azelőtt örökké halogattam mindent, valahogy sohase értem rá, siettem minél többet megtudni, hangosan tudtul adni a világnak, hogy vagyok. De most: álljon meg a menet! Hadd nézzek körül. Hadd teljék örömöm benne. És az is jó, hogy már nincs sok időm hátra. Már nagyon sokat megértek. Mindent! Ennél többet már nem lehet megérteni. Nem is kell.
-
Épp amikor azt gondolnád, hogy valamit biztosan fogsz a kezedben, az darabokra hullik, és mindent elölről kell kezdened. És amikor azt hiszed, hogy az életednek már vége van, akkor egyszer csak újrakezdődik, és kapsz egy új esélyt. Talán ezért érdemes élni.
-
Amikor te eldöntöd, hogy most aztán nem kell senki, na akkor fut be az életedbe majd az összes létező szál, mind, amelyik képes ezt megcáfolni. Keresztülhúzzák a számításaidat, aztán csak ott csücsülsz ölbe tett kézzel, hogy igazából tényleg vannak dolgok, amihez egyszerûen porszem vagy, és képtelen azt befolyásolni.
Oravecz Nóra
-
Néha csak úgy összeállnak a pontok. Látod, hogy mi miért történt, hogy miért kaptad a pofont, hogy miért akkor és ott tört darabokra a szíved, vagy hogy miért vagy most egyedül. Látsz mindent, és értesz. Érted, hogy miért fájt, hogy miért zokogtál, hogy miért gondoltad, hogy nem fog menni. De. Ment. És megy és menni is fog, mert nincs más dolgod, csak nem feladni. Hinni, és hallgatni arra, amit érzel.
Oravecz Nóra