Minden elmúlik: századunk, földünk és mi magunk, és nagy szerencsénkre, a jövendő elrejtezik szemünk elől s nem férhetünk hozzá, mert ha nem így lenne, örömeink hamvukba halnának születésük pillanatában.

Kapcsolódó idézetek

1. Valahány lény csak van a földön, Mind mulandó, s egy vagy más bajtól leigázva, Láthatjuk, mint tûnik végképp el szemeinkből. Titus Lucretius Carus
2. A boldogság elillan. Elmúlik, mint minden más. Az élet többnyire születésből, öregedésből, fájdalomból és halálból áll. Élhetjük úgy az életünket, hogy igyekszünk nem tudomást venni a dologról, de ettől a tények még tények maradnak.
3. Ami földi, mind elmúlik. S ami nem maradandó, az örökre elveszíti jelentőségét. Clive Staples Lewis
4. Minden jó véget ér egyszer. Szeretteink meghalnak. Az idő láthatatlan, de kérlelhetetlen, és csendesen uralkodik az életünkön.
5. Semmilyen öröm nem lehet tartós. Mind mulandó. "Ez is el fog múlni"; ez igaz mindenre, élő univerzumunkban. Frank Herbert
6. Az élet törékeny, amint az öröm is. Minden pillanat elmúlik, soha vissza nem hozható. A fogyó idő teszi értékessé perceinket.
7. Fölöttünk csak úgy kél, bukik A Nap s a napok is úgy múlnak, Szivek bénulnak s megujulnak S csak mi nem látjuk egymás arcát. Ady Endre
8. A múlt történéseit, a kisebbeket és a nagyobbakat, a szépeket és a rusnyákat, a nevetéseket, az érintéseket előbb vagy utóbb mind elfújja a szél, feledésre, halálra, kiszáradásra ítéltetnek, ám csak és egyedül azért, mert senki sem emlékszik már, senki sem gondol rájuk, senki sem őrzi meg őket, s ezáltal bármi, amit átéltünk, lassanként semmivé válik, még levegővé sem; ez nagyon fájdalmas dolog, iszonyú pazarlás, amitől céltalannak érzi magát az ember. Jón Kalman Stefánsson
9. Mindennek vége van egyszer. Mindnyájan menet közben élünk. A körülöttünk lévő tárgyak a mi mozgásunkhoz képest egyszer csak elmaradnak. Ezen nem lehet segíteni. Ha valaminek itt az ideje, hát elvész. Csak addig van jelen, míg el nem jön megszûnésének órája. Murakami Haruki
10. Az idő halad, s tán észre sem vesszük, de ha állandóan a múltba révedünk, az életünk megtorpan. Egyedül a ma és a holnap számít. Mindaz, ami még előttünk áll. Stéphane Garnier