Minden futónak megvan a saját természetes stílusa, melyet követnie és tökéletesítenie kell. Van, aki rövid, van, aki hosszú lépésekkel fut. Van, aki felemelt fejjel, van, aki előrehajolva. Van, aki tartalékol, és van, aki az első pillanatban támadásba lendül. Nincs olyan technika, amelyik mindenkinek ideális, de mindenki megtalálhatja a számára ideális technikát.

Kapcsolódó idézetek

1. A futóknak vannak jó és rossz futásaik - mindenféle különösebb ok nélkül. Még a profi futók is tudomásul veszik, hogy vannak napok, amikor egyszerûen nem megy nekik. Ha ezeknek a precízen hangolt gépeknek is lehetnek rossz futásaik, akkor egyáltalán nem meglepetés, hogy nekünk, rosszul hangolt nem-gépeknek is vannak. A lényeg: ne okozzanak csalódást a rossz futások. Egyetlen futásteljesítmény nem jelent többet annak az egy futásnak a teljesítményénél.
2. Nem vagyok született futó. Ha le kellene írnom a saját stílusom, azt mondanám, hogy az az ember mozog így, akit meglőttek már, de még nem terült el a földön. Az egyedüli különbség, hogy a meglőtt ember jobb fizikai kondícióban van, mint én futás után.
3. Tegyük fel, hogy látsz egy futó embert. Az első kérdés, ami eszedbe jut, hogy valami felé, vagy valami elől fut-e. A válasz mindig mindkettő. Minden kimagasló ember magát kompenzálja. Titkol vagy rejteget valamit.
4. Szinte minden versenyen legfeljebb néhány versenyző reménykedhet komolyan abban, hogy első lehet. A többi versenyző valójában nem azért fut, hogy nyerjen. Hanem azért, mert verseny van. Verseny van a futók számára, és mivel én futó vagyok, ott a helyem. Futok a legjobb tudásom szerint, mintha akár győzhetnék is, de valahol a lelkem mélyén nem veszem igazán komolyan ezt az álmot, bele is rokkannék. Minden versenyen valakinek utolsónak is kell lennie - de még a legutolsó is elmondhatja magáról, hogy ott volt a pályán. Továbbra is futónak tekintheti magát. A verseny igazi vesztesei azok, akik ki sem jutottak a pályára. Mérő László
5. Sajnos nincs bevált recept. Mindenkinek a saját személyiségéhez igazodva kell lépegetnie. Pál Dénes
6. Gondold azt, hogy a futásod könnyû, súlytalan, puha és gyors. Kezdd a könnyûvel, mert ha csak erőfeszítés nélkül futsz, de másra nem telik, már az is valami. Aztán dolgozz a súlytalanságon. Ne erőlködj, fuss úgy, mintha fütyülnél rá, milyen magas a hegy, és mennyi van még hátra. Ha már úgy belejöttél a gyakorlásba, hogy el is feledkezel róla, akkor foglalkozz a puhasággal. A legutolsó már magától jön, ne félj: ha sikerült az első három, gyors leszel.
7. Ha egyedül edzel, az csak az egészségednek tesz jót. Ahhoz, hogy megváltozz, másokkal kell futnod. Igazodnod kell a tempójukhoz, nem futhatod folyton a saját tempódat. Tilahun Regassa
8. Nem az a fontos, milyen gyorsan futsz, sőt az sem, hogy milyen kecsesen. A lényeg a kitartás, hogy talpon maradj, és bármilyen lassan is, de haladj előre. Dean Ray Koontz
9. Az ultrafutónak minden tudását bele kell tennie az edzésekbe, de sosem a merevségig. Ha valamivel feltétlenül számolnia kell, az az, hogy egy 100 mérföldes versenyen mindig lesznek dolgok, amelyekkel nem számolt. Scott Jurek
10. A futónak látszó egyén és a futó között akkora a különbség, mint a gimiben a gyógytesis és a tesi tagozatos között: csupán a ruházat azonos. A futónak látszó egyén belekezd, majd abbahagyja, amint az oldala szúrni kezd, míg a futó attól futó, hogy leküzdi a jelentkező, a dologgal együtt járó kellemetlen tüneteket. A futónak látszó egyén meg van győződve róla, hogy ő is meg tudná csinálni; a futó megcsinálja. A futónak látszó egyénnek a közismert kilométerszámon kívül nincs fogalma arról, mennyi egy maraton valójában, a futó ezt már akkor fel tudja mérni, amikor lefutja az első félmaratont. A futónak látszó egyénben tombol a versenyszellem, le akarja hagyni a másikat, a futónak kizárólag önmagával van dolga: önmagát kell legyőznie. Keresztury Tibor