Ugrás a tartalomra
Minden kornak megvan a maga vezető betegsége. Így létezett például egykoron a baktériumok kora, ami azonban, legkésőbb az antibiotikumok feltalálásakor, véget ért. Annak ellenére, hogy tagadhatatlanul tartunk egy influenzajárványtól, ma mégsem a vírusok korában élünk. Hisz azt az immunológiai technikának köszönhetően már magunk mögött hagytuk. A kezdődő 21. századot patológiailag nem a baktériumok és nem is a vírusok, hanem a neuronok határozzák meg. Az idegi alapú betegségek, úgymint a depresszió, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), a borderline személyiségzavar (BPD) vagy a burnout-szindróma (BS), alkotják a 21. század eleji patológia tájképét. Ezek nem megfertőződések, hanem összeomlások; nem az immunológiailag külsődleges negativitása, hanem a pozitivitás túltengése váltja ki őket. Így tehát megkerülnek minden olyan technikát, amelyek az idegennel való megküzdésre hagyatkozhatnának.
Kapcsolódó idézetek
-
Az agyi betegségekben a viselkedés az, ami legutolsónak változik meg. (...) Az agyban már egy évtizeddel vagy többel az előtt is vannak elváltozások, mielőtt a viselkedés megváltozna. A rendelkezésünkre álló eszközökkel már sokkal korábban ki tudjuk mutatni az agyi elváltozásokat, semmint hogy a tünetek megjelennének. (...) Az orvostudomány sikertörténetei a korai felismerésen, a korai beavatkozáson múlnak. Ha megvárnánk a szívrohamot, 1,1 millió életet vesztenénk el az országban évente szívbetegségek miatt. Pontosan ezt csináljuk ma, amikor megállapítjuk a viselkedési rendellenességet azoknál, akiknek valamilyen agyi vagy agyi áramköri rendellenességük van. Addig várunk, amíg ez a viselkedési rendellenesség előjön. Ez nem korai felismerés. Ez nem korai beavatkozás.
-
Azok a tünetek, amelyekkel manapság az emberiség szembenéz, a korábbinál hevesebb viharok, hőhullámok, hatalmas erdőtüzek és maga a Covid-járvány is, az előttünk élő két-három-négy generáció tevékenységének, életmódjának egyenes következménye. Amit már nem tudunk semmissé tenni, visszacsinálni. A feladatokat, amelyek mindebből következnek, a mi nemzedékünknek kell megoldania. Nincs más választásunk, és a jó hír, hogy ez ma még igenis lehetséges. De sajnos badarság lenne azt hinni, hogy ha holnaptól mindenki elektromos autóval jár, és szelektíven gyûjti a hulladékot, akkor minden megoldódik. Nem lesz ilyen könnyû. Már elindult a lavina, és nekünk úgy kell helytállnunk, hogy az körülöttünk zúdul lefelé.
Kemenesi Gábor
-
Egy szervezet addig marad egészséges, amíg tudata ellátja és hordozza valamennyi testrészét és szervét. Ahol visszavonul, mert nem akar többé szembenézni az adott szerv által képviselt témával, betegség alakul ki. Ezért is lehetséges a betegségek tüneteiből a háttérbe szorított tudati témára és az ehhez tartozó életfeladatra következtetni. Ha valaki kiszorít bizonyos témákat, kérdéseket az életéből, egyre több beteg rész keletkezik benne és egyre nehezebb lesz az élete. Ha a tudat egészen kivonul egy adott területről, mert az érintett teljes mértékben felad egy problémát, a szerv felmondja a szolgálatot és ki kell cserélni - vagy szó szerint, vagy csak a funkciójában. Ha a lélek egészen kivonul a testből, halálról beszélünk, ami gyakran már az érintett életében, fokozatosan bekövetkezik.
-
Senkinél sem alakul ki "csak úgy" rendellenesség, senki sem betegedik meg "egészen hirtelen". A hiányzó láncszem, a biológiai mechanizmust elindító utolsó részok vezet a rendellenességhez vagy a betegséghez. Mint a kártyában: ahogy halad előre a játék, úgy lesz teljes a lapok alkotta sor, és a végén már csak egy lap kell, hozzá, hogy teríthessünk. A rendellenességek és a betegségek esetében annál nagyobb erre az esély, minél idősebbek vagyunk, mert a testünkben, amely már sérülékenyebb és védtelenebb, mint egykor volt, egyre több részok halmozódik fel.
Rudi Westendorp
-
Természetesen egyikünk sem egyik napról a másikra kezd elhízni vagy szívbetegségben szenvedni, és a szorongásos zavar, illetve a krónikus depresszió sem hirtelen tûnik elő a semmiből. Az élet legtöbb nehézségének gyökerei gyermekkorunkig nyúlnak vissza, és ha nem kezeljük őket még időben, akkor fokozatosan változtatják meg az életünket. E változások talán olyan lassan történnek, hogy észre sem vesszük, míg egy nap már nem ismerünk rá a tükörből ránk néző emberre.
-
A baktériumok irányítják az életünket - ideje ezt végre elfogadnunk.
-
Messze nem egyértelmû, hogy hol húzódik az "én" és "a már nem én" határvonala. Mikrobák borítanak bennünket, amelyek életben tartanak, és éppúgy hozzánk tartoznak, mint a májunk. Ugyanezen mikrobák azonban akár végezhetnek is velünk, ha a szervezetünk egy nem megfelelő területére kerülnek. Testünk nem annyira mechanikai elemek, hanem inkább olyan társulások egységeként írható le, amely emlős élőlényként baktériumok, vírusok és más mikrobiális létformák milliárdjait foglalja magában, valamint különös kompromisszumok és tökéletlenségek sokaságát vonultatja fel. A versenyfutás elhomályosítja a határvonalakat.
-
A legsérülékenyebbek azok, akik maguk vannak, akik nem csak fizikailag, hanem érzelmileg sem kapcsolódnak másokhoz, akik nem érzik azt, hogy valakinek számítanának. (...) Az érzelmi elszigeteltség megöl minket. (...) Ez nem valamiféle szentimentális dolog, hanem biológia. Az elhagyatottság kikezdi az idegrendszert. (...) Az egyik legfőbb ellenségünk, a járvány, amivel a társadalmunknak meg kell küzdenie, az a magány.
-
Egyetlen baktérium az agyvízben, és meg vannak számlálva a napjaid. A sejtek erőlködnek, megfeszítve küzdenek azért, hogy megőrizzék a bőr ellenálló képességét, hogy a legparányibb betolakodó mikroorganizmus se kerülhessen a szervezetbe. De elég csak néhány pillanatra halottnak lennünk, és a sejtek, amelyek addig szorosan egymásba kapaszkodtak, feladják, rések támadnak az addig tökéletesen záró szervezet falán. Vége a harcnak, többé semmi sem óvhat és őrizhet meg bennünket a betolakodóktól. Mikrobák seregei állnak bevonulásra készen.
Jannah Loontjens
-
Sokan reménykednek abban, hogy egészségesen fognak megöregedni, és hirtelen éri utol őket a halál - ez azonban csak keveseknek adatik meg. Az emberi élet vége nem túl vidám, hiszen olyan időszak ez, amikor a hiányok addig halmozódnak, amíg be nem következik a halál. A megelőzés és a korai beavatkozás következtében hosszabban vagyunk betegek, a hiányok később jelentkeznek, később halunk meg. Tehát a kellemetlenségekkel járó évek nem tûnnek el, csak későbbre halasztódnak.
Rudi Westendorp