Minden ősszel, egyik este Kimegyünk a temetőbe Anya, apa meg nagymama Gyertyát gyújtunk egykettőre

Kapcsolódó idézetek

1. Édesanyám, édesanyám, olyan sokszor elmondanám. El is mondom, meg nem unom, reggel, este mindig fújom. Juhász Magda
2. Amikor besötétedik, a temetőben számtalan gyertya gyullad ki, mintha csak gyermekbált rendeznének a halottak. Igen, gyermekbált, mert a halottak ártatlanok, mint a gyermekek. Milan Kundera
3. Mifelénk a halottak napja a legfontosabb ünnep (...). Ilyenkor tízmillió gyertya gyúl, a holtak szellemei kikelnek a sírból és karöltve járnak körbe, mindenki felkerekedik, hogy találkozzék a halottaival, azok meg üdvözlik az élőket.
4. Ahogy idősödünk, egyre inkább a szüleinkkel értünk egyet.
5. Mintha egy gyertya meggyújtása, vagy egy ima elmondása mindent rendbe hozna. (...) Mert legvégül ha elveszítünk valakit, az összes gyertya, az összes imádság sem teszi semmisé a tényt, hogy nem marad másunk, mint egy lyuk az életünkben, ott, ahol régebben az a valaki volt, akit szerettünk. És egy sírkő, egy születési dátummal.
6. Majdnem minden áldott nap kisétálok valamelyik temetőbe. És megbékülve és alázatosan arra gondolok ilyenkor, hogy egyszer majd nem fogok visszasétálni többé. Juhász Gyula
7. Mindegyik temetéssel eggyel könnyebb elfogadni a halált. Minden ember halálában meghal belőlünk is egy darab. Talán ez fáj a legjobban. Ezért mennek ki a temetőbe, hogy átéljék ezt a fájdalmat. Magukat siratják egy idő után a siratás leple alatt. Kollár-Klemencz László
8. A tûzhely melegének minden családban égnie kellene. Az egy összetartó láng. Ugyanaz a láng, ami a barlangban égett, ami körül törzsként ültünk.
9. Vannak dolgok, amiket magunkkal viszünk a sírba.
10. Egyszer még egy gyertyafényes, csendes este visszatérünk. S mint a régi dallamokra, álmainkra úgy emlékezünk. Koncz Zsuzsa