Minden trauma lehetőséget kínál a valódi átalakulásra, mivel felerősíti és előidézi a lélek, a test és a szellem tágulását és összehúzódását. A traumatikus eseményre adott reakciónk határozza meg, hogy a trauma könyörtelen és büntető Medúza lesz-e, aki kővé dermeszt bennünket, vagy inkább lelki tanító, aki végtelen és feltérképezetlen ösvényeken vezet minket végig.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden trauma egy lehetőség az átalakulásra, hogy bátrak legyünk, és szabadon dobbanjon a szívünk.
2. Sokszor mondják, hogy a tragédiák építenek minket, a fájdalom pedig megerősít. Én úgy gondolom, hogy a trauma önmagában nem erősít meg, pont annyit tesz, amennyit ígér: traumatizál, szétszed, megnyomorít. Hogy lesz-e belőle több, azt az idő és a belefektetett kemény munka dönti el. El tudjuk-e fogadni az elfogadhatatlant, szép lassan meg tudunk-e békélni az élettel és megszeretni azt, a jó dolgokat képesek leszünk-e mérséklődő bûntudattal megélni?
3. A trauma úgy mûködik, hogy egy élmény behatol a füleden, a bőrödön, a szemeden keresztül az agyadnak egy olyan primitív részébe, ami automatikusan értelmezi, hogy ami éppen történik, az veszélyes vagy biztonságos-e. Egy esemény akkor válik traumatikussá, ha már semmit sem tudsz tenni azért, hogy kivédd az elkerülhetetlent, és a tested reflexből a harc, a menekülés vagy az összeomlás állapotába kerül.
4. A traumának nem feltétlenül kell pusztuláshoz vezetnie. A trauma elvezethet valami jobb, valami erősebb felé. Chloe Gong
5. Mi dönthetjük el, mire tanítanak minket a borzalmak. Taníthatnak arra, hogy megkeseredjünk fájdalmunkban és félelmünkben. Hogy ellenségesekké váljunk. Lebénuljunk. Vagy arra, hogy megőrizzük a gyermeki részünket, az élénk és kíváncsi részünket, azt a részünket, amelyik ártatlan. Edith Eger
6. Örökre átformálja a lelkünket, ha tanúi leszünk annak a brutalitásnak, amellyel az egyik ember képes véget vetni a másik életének. Mindenki átalakul, aki fogta sebesült bajtársa kezét, miközben az lassan átcsúszott a nemlét állapotába. Igen, az ilyen dolgok megkeményítik, acéllá edzik az ember szellemét, tudatát.
7. A fájdalom valójában a sokat szenvedett ember lelkének a tisztítótüze. (...) A fájdalom egy megtisztulási folyamat. Ha én át merem lépni a fájdalmat valamivel kapcsolatban, akkor rögzül bennem, hogy legközelebb mire kell figyelnem ahhoz, hogy ezt vagy azt a hibát ne kövessem el újra. Ha ugyanis újra elkövetem, akkor már tudatosan okozok fájdalmat, hiszen tapasztaltam, hogy adott cselekedetemnek mi a következménye. Csernus Imre
8. A fájdalmas események a legapróbb sértéstől a legszörnyûbb traumáig mind-mind formálnak bennünket, és óhatatlanul is a részünkké válnak. Fontos, hogy ne akarjunk mindenáron felejteni, ne akarjuk eltörölni az emlékeket. Épp ellenkezőleg: fogadjuk el a fájdalmat, tegyük a részünkké, és merítsünk erőt belőle! Az embert a megélt élmények teszik egyedivé, és senkit nem a traumái határoznak meg, hanem mindaz, amin keresztülment. A kaleidoszkópnál is előfordul, hogy egy-egy szín sötétebb, vagy egy-egy elem törött, az összkép mégis kellemes látványt nyújt.
9. Minden élettapasztalat, legyen bármily "tragikus" is, tanulságot tartogat számunkra. Amikor felfedezzük és tudomásul vesszük a bennük rejlő ajándékot, bekövetkezik a gyógyulás.
10. Akárcsak az utunkat, úgy a terheinket is mi magunk választjuk meg, miképpen azt is, hogy mikor vagyunk hajlandók megszabadulni tőlük. És az elengedés minden esetben megkívánja, hogy merjünk szembenézni érzéseinkkel, az elszalasztott pillanatok és a ki nem mondott szavak okozta fájdalommal. Robert Lawson