Mindenki fél valamitől. Magasságtól, bohócoktól, szûkös helyektől. Ezeket le lehet győzni. Aztán jönnek a gyerekek. Vajon beilleszkednek? Nem kerülnek veszélybe? Ezeket a félelmeket sosem küzdjük le. Szóval néha csak annyit tehetsz, hogy veszel egy lélegzetet, figyelsz rájuk és reménykedsz. Persze nem sikerülhet minden. De ha sikerül, az nagyszerû érzés.

Kapcsolódó idézetek

1. A félelemmel kétféleképp bánhatsz: tudatosíthatod magadban, hogy félsz, és aztán igyekezhetsz megszabadulni tőle, vagy visszafojthatod, és megpróbálhatsz elrejtőzni előle. Az emberek általában nem tárgyilagosan szemlélik a félelmet, ezért nem is értik igazán. A végén magukba zárják a félelmeiket, és minden erejükkel azon fáradoznak, hogy semmi olyan ne történjen, ami felébreszthetné őket. Ezért aztán egész életük azzal telik el, hogy olyan "megnyugtató" és "irányítható" állapotokat hozzanak létre, amelyekben biztonságban érzik magukat. Ettől lesz csak igazán ijesztő a világ. Michael A. Singer
2. Talán neked is van gyereked, és akkor tudod, hogy az ember állandóan fél, hogy nem tud mindent, nem bír mindent, nem képes elvégezni mindent. Végül olyannyira megszokjuk a kudarc érzését, hogy akárhányszor nem okozunk csalódást a gyerekeinknek, titokban mi is meglepődünk. Talán van olyan gyerek, aki tud erről. Ezért néha apró, pici dolgokat tesznek a legváratlanabb pillanatokban, hogy új levegőt fújjanak a tüdőnkbe. Hogy éppen, éppen, éppen csak megmentsenek minket a fulladástól. Fredrik Backman
3. A félelemmel az a helyzet, hogy mindig benned van. Félelem az ismeretlentől, félni egyedül szembenézni vele, félni, hogy a hozzád legközelebb állok szörnyetegek. Félni, hogy amint az egyiküket legyőzöd, rögtön a helyébe ugrik egy másik. Félni, hogy újabb rém les rád a sötét folyosó végén. Egyedül, bánatosan, magányosan.
4. Szörnyû érzés a félelem! Olyan, mint egy betegség, mintha össze akarnék esni, de képtelen vagyok elájulni. Mert tudjátok, ezt nem lehet megszokni. Együtt élni lehet vele, és az ember együtt is él vele, de minden nap egyre rosszabb lesz, míg végül egy nap teljesen elviselhetetlenné válik.
5. Szabad félni. Sőt, kell is félni! A félelemtől nem megszabadulni kell - ha valaki erre vágyik, az kudarcra van ítélve. Ez a teljesíthetetlen elvárás ugyanis legfeljebb csak még több szorongást okoz. A félelemet megismerni kell, és a cinkosunkká tenni! Al Ghaoui Hesna
6. Az emberek különbözően reagálnak a félelemre. Elítélni ezt túlságosan is egyszerû volna - inkább meg kellene értenünk, honnan jönnek ezek a félelmek.
7. Nem kell szégyellni a félelmeinket. A francba! Mindenki fél. Csak az a dolgunk, hogy megnevezzük azt, amitől félünk. Ha szembe tudsz nézni vele, akkor legyőzöd. Inkább most, mint később.
8. Mindig erőt, bátorságot és önbizalmat nyerünk, amikor szembe kell néznünk félelmeinkkel. Azt kell mondanunk magunknak: "Átéltem ezt a szörnyûséget. Most már elboldogulok bármivel, ami csak jöhet." Meg kell tudnunk tenni azt is, amiről azt hisszük, képtelenek vagyunk rá. Eleanor Roosevelt
9. A gyermekek furcsa kis teremtmények. Ha nagyon megijednek, különösen ha olyasmitől, amit nem értenek... nem beszélnek róla. Magukba fojtják. Látszólag, talán, elfelejtik. Az emlékkép azonban mégis ott rejlik bennük, valahol mélyen. Agatha Christie
10. A valódi önbizalmat mindig csak olyan dologgal lehet elérni, amitől fél valaki. Mert az ilyen megmérettetéseknél (...) ott van a félelem is, hogy sikerül-e. De ha ezt valaki megteszi, akkor a félelmeit is legyőzi. A félelmeket legyőzni: ennél nagyobb megmérettetést én nem ismerek. Csernus Imre