Mindenki magányosan hal meg, és fájdalmas tudni, hogy vigasztalásunk és jelenlétünk feltehetőleg nem ér le a sötétség aljára.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindannyiunkban van sötétség.
2. Mind egyedül halunk meg, nem? Akiket szeretünk, nem tarthatnak velünk.
3. Mindenki meghal, de nem mindenki él igazán.
4. A halál nem egy kedves dolog: sötét, és sötétség vesz körül, akármerre nézel, miközben teljesen egyedül vagy.
5. A gyászban mindenki magára marad. A fájdalom elvág másoktól, csak szigetek vagyunk egymás mellett. Pam Jenoff
6. Mindenki egyedül él, hibázik és egyedül hal meg: a tanács és bölcsesség, melyet nem magunk szerzünk (...) meg, nem sokat segít. Márai Sándor
7. A szenvedés vagy az igazságtalanság egy bizonyos fokán túl senki nem tehet a másikért semmit, mert a fájdalom magányos. Albert Camus
8. Bármennyire szerethetjük egymást, mindig egyedül vagyunk; ha szenved valaki, fájdalma csakis az övé, senki nem vállalhat belőle egyetlen parányi részecskét sem; az egyik ember szenvedésétől még nem érzik magukat rosszul a többiek, hiábavaló itt bármi nagy szeretet. Ezért menthetetlenül magányos az életünk. Dino Buzzati
9. Mindenki meghal, de nem mindenki él.
10. A mélyben moccanó szomorúság talán a fájó hiánya mindannak, amit soha nem fogunk megélni a hiánya azoknak, akiket valamikor valahol ölelnünk, csókolnunk, szeretnünk kellett volna Jón Kalman Stefánsson