A szenvedés vagy az igazságtalanság egy bizonyos fokán túl senki nem tehet a másikért semmit, mert a fájdalom magányos.

Kapcsolódó idézetek

1. Senki se magányosabb, mint az, aki fájdalomtól szenved.
2. A szenvedés elkoptat reményt és hitet; magányos marad, nincs rá magyarázat. Albert Camus
3. Bármennyire szerethetjük egymást, mindig egyedül vagyunk; ha szenved valaki, fájdalma csakis az övé, senki nem vállalhat belőle egyetlen parányi részecskét sem; az egyik ember szenvedésétől még nem érzik magukat rosszul a többiek, hiábavaló itt bármi nagy szeretet. Ezért menthetetlenül magányos az életünk. Dino Buzzati
4. A gyászban mindenki magára marad. A fájdalom elvág másoktól, csak szigetek vagyunk egymás mellett. Pam Jenoff
5. Akármilyen jó családom van (...), egyedül maradok a szenvedésben, mert senki sem éli át azt, amit én.
6. A fájdalom faggat. Nincs az a bíró, aki olyan aprólékos, mint az önmagával perbe szálló lelkiismeret. Victor Hugo
7. A magányt nem az teszi rettenetessé, hogy nincs, akivel megoszthatnám a terheim, hanem az, hogy nincs, akinek a terhét elvállalhatnám. Dag Hammarskjöld
8. A magány az emberi szenvedés legvégső pontja. Thomas Carlyle
9. Csak az önzőnek nincs vigasztalása. Vagyis csak az magányos, aki nem tud másokkal törődni, akinek nincs ideje másokra figyelni.
10. A szenvedés nem múlik el, csak nem tudsz többé együttérezni önmagaddal. Simon Márton