Mindenki más súlyos Facebook-függő, mert látod, hogy naphosszat a fészen lógnak. Hogy te ezt hogyan és miért tapasztalod, rejtély, amikor alig nézel fel az oldalra.

Kapcsolódó idézetek

1. A Facebook is akkora csapda (...) a nőknek, ez az egész őrület, hogy lemegyünk az edzőterembe, és kiposztoljuk, majd négyen beírják, hogy "de csinos vagy", és a nő abból gondolja, hogy ő tényleg milyen csinos. Hát, ez akkora képzavar az egész társadalomnak egyébként! Az egész Facebook meg az Instagram... komolyan, minden probléma ebből ered. Látod, hogy mások milyen jól néznek ki, követsz másokat, és rendesen fáj, hogy neked nem ilyen az életed. Szomorú vagy, hogy te nem tudsz edzeni, hanem a munkahelyeden kell ülni és dolgozni, de te követed, és nézed, mit csinál. Az ember a saját boldogtalanságának ágyaz meg azzal, hogy százakat követ a Facebookon, és azzal sanyargatja magát, hogy mindenkinek jó, csak neki rossz. Megpecsételed a sorsodat. Követsz másokat, majd azt mondod: "basszus, ő jobban néz ki, milyen ruhában van, nekem hogy néz ki a hajam, nem szeret a férjem, és milyen rossz nekem". Nem csinál ez az ember mást, mint álvalóságban élő embereket követ, és tönkreteszi saját magát. Ez szörnyû.
2. Azok a fiatalok, akik gyakran ülnek a Facebook előtt, boldogtalanabbnak érzik magukat. (...) Mindenki olyan szépnek és boldognak mutatja magát, hogy elég csak végigpörgetned a nyitóoldalt, és máris tiszta lúzernek érzed magad. Jannah Loontjens
3. Minél több időt szánunk a Facebookra, egyértelmûen annál rosszabbul érezzük magunkat. Akiket a közösségi oldalakon látunk, azok a valóság javított és kozmetikázott változatát mutatják számunkra. Henrik Fexeus
4. Már el is felejtettem, milyen furcsa ez a Facebook: mindenki posztolgat az életéről. (...) De az egész csak kirakat. Kamu minden, méghozzá gondosan szerkesztve. Az emberek kiposztolják, hogy ölelkeznek a párjukkal, akit igazából utálnak, hátha sikerül meggyőzni a világot, hogy boldogok - hiszen ha mindenki más úgy gondolja, akkor csak azok, nem?
5. Ma is nélküled lett este, pedig a reggel ezt még elképzelhetetlennek tartottam. Újra és újra egyedül maradok, és szembe kell néznem magammal segítség nélkül. Most ebben a pillanatban talán a magányom is csak arra ürügy, hogy rád gondolhassak. Szeretnélek látni - ennyi az egész. Néha ez is sok. Kozma Mária
6. Milyen furcsák az emberek. Mindennap látod őket - azt hiszed, ismered is-, és egyszer csak kiderül, hogy semmit sem tudsz róluk. Lauren Oliver
7. Szeretem magát és különbnek tartom mindazok között, akikkel találkoztam. Az eszem szerint már régen és végleg magához kapcsolódtam volna, de látja, minden emberben egy külön világ él, titokzatos szövevénye érzéseknek, kényszerképzeteknek, melyekkel sem eszünk, sem belátásunk nem tud megbirkózni. Muráti Lili
8. Valaki megmondhatná már nekem, miért fáj mindig mindennek a vége. Miért rettegek már a dolgok elején a végétől?! (...) Legalább azt tudnám, miért függök ennyire az emberektől, és miért tud rámszakadni a semmiből a végtelen magány.
9. Az internetnek megvannak a szép világos terei - és a névtelen fröcsögésáradatával a Facebook a végbélnyílása. Akit nem lehet látni, az hajlamosabb a rosszalkodásra: aki azt gondolja, hogy nem látják, az túrni kezdi az orrát. Frank Schätzing
10. Van, hogy egész napok telnek el mindennemû társas érintkezés nélkül, anélkül, hogy bárkivel is szót váltanék. Néha már arra gondolok, hogy talán láthatatlan vagyok. Cecelia Ahern