Mindenki megbotlik. Néha hamar felállunk belőle, és megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. De néha egyetlen ballépés is felborít mindent, összetöri az álmainkat, szétzúzza mindazt, amit addig felépítettünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem vagyunk tökéletesek, mind megbotlunk az úton, amin járunk. Van, aki egyedül áll fel, van, aki segítséggel. Számít ez? Csak az számít, hogy felállt és továbbment.
2. Néha úgy tûnik, hogy álmaink darabokra hullanak kezünk között. Attól tartunk, talán hibáztunk. S mindaz, mit megpróbáltunk oly gyötrelmesen küzdve, mintha örökre kicsúszna kezünk közül.
3. A botlások teljesen normálisak. Ha az ember elbotlik, akkor ennyi, megtörtént. Egy botlás volt. Nem ez fog meghatározni téged. Ettől még nem vallasz kudarcot. A legfontosabb, hogy ne hagyd, hogy a botlásból kisiklás legyen. Jennette McCurdy
4. Néha minden olyan tökéletesen félresikerül, hogy azt hinné az ember, rosszabb már nem is lehetne. De ez nem igaz. Mindig lehet még rosszabb.
5. Kellenek a megbánni valók, amíg a szép emlékek is velünk vannak. Mindenki követ el hibákat, csak legyen elég időnk helyrehozni őket.
6. Az élet olyan törékeny, nem igaz? Évtizednyi remények és álmok és egyetlen pillanat, egyetlen hiba elég, hogy minden szertefoszoljon.
7. Az élet alaposan megtépáz mindenkit (...). Mindig jön valami váratlan. Annyit tehetünk, hogy felszedegetjük megtépázott darabkáinkat, és újra összerakjuk magunkat.
8. A dolgok megtörténnek. Soha nem egyetlen pillanat mûve, tudom jól, de mindig van egy pont, ahol átfordulnak. Nap mint nap megbántják az embert, a kis fájdalmak felhalmozódnak, összeadódnak, és ezt észre sem vesszük egészen addig, amíg egy napon aztán arra ébredünk, hogy a szívünk szétreped a nyomástól. Chris Greenhalgh
9. Ez a lét talánya. Mikor lépjünk tovább, és mikor maradjunk. Ha túlságosan sokáig időzünk, álmaink vagy valaki más álmának foglyaivá válunk. Ha túlságosan gyorsan haladunk, soha meg nem állva élünk, mindenből kimaradunk, az egész életünk összemosódik tetteinkben. A jó élet pillanatokból épül meg - olyan alkalmakból, amikor hátralépve szemlélődünk, és valóban látunk. Látjuk az álmot és az álmodót. Mark Lawrence
10. Mindannyian teszünk olyasmit, ami miatt szomorúak vagyunk, vagy amit később megbánunk. Valójában nem is lennénk emberek, ha nem követnénk el icipici hibákat újra és újra.