Mindenkiben vigyázva ül az örök gyermek, a ráncok, pápaszemek, tar koponyák, komoly ruhák mögött és Isten örök jóságát őrzi. Van, aki fél tőle s elhallgattatja; van, akiben csak a szerelem, vagy a bor kelti éberré, de sokan vannak, akikben örökké éber. Néha egy virágillat, néha egy napsugár, néha egy szó, egy simogatás kell csak és az elveszett fiú, az örök gyermek megint előkerül...

Kapcsolódó idézetek

1. A bennünk élő örök gyermek visszavágyik az anyai biztonságba, a szeretet ölébe. Lett légyen az író, tanár, kétkezi munkás, vagy akár a felületen csillogó-villogó közszereplő. A lelke mélyén mindenki simogatásra vágyik. Jókai Anna
2. Figyeljünk oda, mit mond a gyermek, akit a lelkünkben őrzünk. Ne szégyenkezzünk miatta. Ne hagyjuk, hogy féljen attól, hogy egyedül marad, és nem hallgatjuk meg. Engedjük meg, hogy egy kicsit ő vegye a kezébe életünk irányítását. Ez a gyermek tudja, hogy minden nap más, mint a többi. Hadd érezze újból, hogy szeretjük. Tegyünk a kedvére - akkor is, ha ez azt jelenti, hogy olyasmit kell csinálnunk, amit nem szoktunk, és akkor is, ha ez mások szemében ostobaságnak tûnik. (...) Ha meghalljuk a lelkünkben lakozó gyermek szavát, újra csillogni fog a szemünk. Paulo Coelho
3. A gyermek az örök tavasz, az ígéret, hogy földi testünk se vész el, mert hiszen előttünk látjuk újulásunkat; szemünket, hogy újra új; tagjainkat, hogy újra frissek. Gárdonyi Géza
4. A Piros kendő mindig ott virít előttünk. (...) Megszületik a gyermekünk, alig várjuk, hogy fölálljon, ha föláll, hogy szaladjon, ha szalad, hogy beszéljen; majd arra vagyunk büszkék, hogy tud végre olvasni; szurkolunk, hogy sikerüljenek a vizsgái, hogy sikere legyen, érje el a célját, legyen egyre gazdagabb, ismertebb, hatalmasabb, és találja meg nagy nehezen a párját, aki előtt szintén ott lóg egy Piros kendő, amit ő sem tudott idáig elérni. És immár együtt loholnak tovább. Nem élvezik sem önmagukat, sem egymást, sem az életüket... Mert hol van még a kendő?! Müller Péter
5. Amikor a gyermek, aki eddig úgy élt, hogy mindenki őérte van, és azért csapta be maga mögött az ajtót és hagyta ott az asszonyt, aki nem szerette eléggé őt, mert "majd keresek egy másikat, aki engem boldoggá tesz, és engem eléggé szeret": ez a gyermek rádöbbenhet arra, hogy minél inkább menekül az öregedés elől, annál jobban fog szorongani, és annál többet fog költeni arra, hogy fiatalnak érezhesse magát, de végül rá fog döbbenni arra, hogy nincs az a ránctalanító krém, nincs az a svájci terápia, és nincs az az orvosi felfedezés, ami megmenthetné a tisztes öregkortól. Hodász András
6. A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami világi; ártatlan lelkében van valami égi; egész kedves valója olyan nékünk, mint a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörûség. Gárdonyi Géza
7. A gyerekek játékos mosolyukban megmutatják nekem a mindenkiben lakozó Istent. (...) Ezek a gyerekek emlékeztetnek az élet értékeire, különösen a fiatalok, akiket még nem érintett meg a gyûlölet, az előítélet és a kapzsiság. Ma, amikor a világ ennyire zavaros, és a gondjai ennyire bonyolultak, a gyerekekre jobban szükségünk van, mint valaha. Michael Jackson
8. A gyermeknek minden becses, amivel játszhatik. Az ifjúnak: ami fölszereli az élet útjára. Az embernek: az ivadéka jövője. Gárdonyi Géza
9. Ez hiányzott életéből neki, erre vágyik titkon, ha nem is gondol rá. Ami betöltené az ürességet benne. Ez az elevenség, ijedtség, játék, simulás, mosolyok és könnyek. Ez az egész mindenség itt. Ami a gyerek. Ha neki egy ilyen kis gyereke volna. Mint ez a kis lucskos, taknyos, melegen szuszogó eleven kis jószág. Mindjárt jobban tudná és tisztábban érezné, hogy miért dolgozik, miért kezdődik a reggel, végződik a nappal, mire való az éccaka, a házasélet, hogy miért is élnek.
10. A gyermek az igazság tükre, a jóság mennyei sugára, az emberi alkotás legszebb földi virága. Jász Géza