Mindenkinek azt kívánom, hogy éljünk egy olyan világban, ahol nem számít bátorságnak az, hogy kiálljunk a menekültekért, kiálljunk azokért, akik bajban vannak, akik egy háború elől menekülnek, ahol nem számít bátorságnak az, hogy felvállaljuk magunkat, az, hogy kiállunk, és elmondjuk azt, hogyha bántanak minket, és hogy legyetek ti azok, és legyünk mi, akik meg merik törni ezt az íratlan normát.

Kapcsolódó idézetek

1. Az egész világ bizonytalan, és bármit teszünk, nap mint nap olyan kockázatokat vállalunk, amelyeket mások elfogadhatatlannak tartanának. (...) A bátorság ebben az értelemben se nem érzelem, se nem erény. Hanem cselekvés. Nem azt ígéri, hogy így vagy úgy fogjuk megélni a világot, hanem hogy közelebb kerülünk hozzá. Roland Paulsen
2. A bátor kiállás nem a győzelemre megy ki. Egy olyan világban, ahol a hiány és a szégyen dominál, a félelem az ember természetévé vált, a sebezhetőség felforgató dolognak hat. Kellemetlenül érinti az embereket. Néha egy kicsit veszélyes is. És vitathatatlan: azzal, hogy kimondjuk, amit gondolunk, hatalmas kockázatot vállalunk, azt, hogy esetleg megbánthatnak minket. De (...) semmi sem olyan kellemetlen, veszélyes, vagy bántó, mint az, ha az életemet egy kívülálló szemével nézem, és csak álmodozom arról, hogy milyen is lenne, ha bátran előlépnék, és a többiek tudomására hoznám, hogy én mit szeretnék. Brené Brown
3. Nem úgy történik minden, ahogy mi szeretnénk. Hiába akarunk eljutni valahová, hiába akarunk túlélni, ha a mindenség másként akarja. Elfuthatunk, de nem menekülhetünk.
4. Olyan világban élünk, ahol minden rendû és rangú nőt csak kihasználnak, aztán eldobnak, ha a férfiak végeztek velük; olyan világban, ahol tőlünk csak azt várják el, hogy hallgassunk és engedelmeskedjünk. Talán kötelességünk szót emelni azokért, akik erre nem képesek; a saját szavainkkal elmondani azt, amit ők nem tudnak.
5. Engedni kell, hogy az emberek elrángassanak olyan helyekre, ahová magadtól nem mennél. Engedd, hogy mondjanak olyan dolgokat, amiket nem akarsz hallani. Engedd, hogy összetörjenek, aztán újból összerakjanak. (...) Erről szól az, hogy élünk.
6. A világon nincsenek bátrak és gyávák, fiam! Csak bátrak vannak. Megszületni, élni, meghalni: ehhez már önmagában is elég bátorság kell. Mi, emberek, valamennyien bátrak vagyunk. És valamennyien félünk. Akit az emberek bátornak neveznek, az éppúgy bátor, és éppúgy fél, mint a többiek.
7. A világ nem olyan, amilyennek látni szeretnénk, és nem is fog megváltozni a kedvünkért. A legokosabb, amit tehetünk, hogy nem méltatlankodunk, ha az emberek nem egészen úgy viselkednek, ahogy elvárjuk tőlük.
8. Hiszek a sokszínûségben, az elfogadásban. Hiszek abban, hogy lehetünk még egy olyan ország, ahol nem a mindennapi gyûlölet dominál, ahol nem utálnak valakit azért, mert valamiben más, ahol nem támadnak egymásra emberek azért, mert mást gondolnak a világról, másra szavaznak, ahol a tisztelet erősebb, mint az utálat, ahol árokásás helyett hidakat építünk, ahol szabadon lehet gondolkodni, szeretni, élni. (...) És ez csak rajtunk múlik. Senki máson. Tegyünk együtt azért, hogy jobb legyen ebben az országban élni, hogy ne kapásból támadjunk, hogy ne ítélkezzünk, hanem beszélgessünk, vitatkozzunk, érveljünk. Az előre visz. Minden más csak mérgez. És azzal csak ártunk, magunknak is. Balatoni József
9. Nem sokra tartom azokat, akik belerántanak minket a bajba; azt se szeretem, ha előírják nekem, kit öljek meg, miért áldozzam az életemet. És mindezt a hazaszeretet nevében. Charlie Chaplin
10. Nem számít, hol élünk, nem számít, kik vagyunk - korlátok vesznek körül. Némelyik valódi, némelyiket csak odaképzeljük. Sokan közülünk önként elfogadják ezeket a korlátokat. Mások egyenesen kénytelenek így tenni. De olyanok is akadnak, akik úgy érzik: muszáj kitörniük, még akkor is, ha az, ami a korlátok túloldalán várja őket, egyszerre ijesztő és ismeretlen.