Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Mindenkinek megvannak a maga tapasztalatai és saját sorsa. Én sohasem merészeltem volna a magam bánatát a másoké fölé helyezni. Mindenkire sor kerül. Nem is tudom, az emberek miért akarják a fájdalmat annyira lemérni; a sajátjukat tonnában, másokét pedig mázsában kifejezve.

🔮 Jövőkép 🌿 Egyszerűség
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Minden embernek megvan a maga sorsa. A saját, máséhoz nem hasonlítható sorsa. (...) Vannak dolgok, amelyek az ember akaratától vagy törekvésétől függetlenül léteznek, de végeredményben mégsem tudják alakítani az ember sorsát, vagy ahogy gyakran mondják, nem tudják a sors kénye-kedvére kiszolgáltatni az embert. Hát persze csak akkor, hogyha maga az ember sem mond le a harcról.
  2. Nem lesz könnyebb, hiába telik az idő. Csak más lesz. És soha többé nem lesz ugyanaz senkinek. Mindenki a maga módján gyászol, és egészen furcsa időpontokban tud lecsapni a fájdalom.
  3. Soha nem ítélhetjük meg mások életét. Mindenki csak a maga fájdalmait és lemondásait ismeri. Lehet, hogy úgy érzed, jó úton jársz, de soha ne gondold, hogy ez az egyetlen helyes út. Paulo Coelho
  4. Mindennek ára van. (...) Senki se mérheti le előre a tettei súlyát. Általában csak utólag derül ki, miféle kényes egyensúlyok borulnak fel a döntésünk nyomán. Jodi Lynn Picoult
  5. A fájdalom nem olyasvalami, amit meg lehet osztani. Mindenkinek meg kell fizetnie a maga részét.
  6. A fájdalmat és a veszteséget mindenki ugyanúgy éli meg. Nem mindenkinek adatik meg a boldogság és a szeretet, de a fájdalomban és a veszteségben mindenki osztozik.
  7. Mindenkinek a saját módja szerint kell boldognak lennie, és nem szabad soha lemásolni a mások boldogságát. Aki kényelmes cipőben akar járni, a saját lábára vétessen mértéket. Így vagyunk a boldogsággal is. Paolo Mantegazza
  8. Soha nem tudhatjuk, mit szán nekünk a sors. Nem ítélhetünk el másokat felelőtlenül. Papp Csilla
  9. Saját halálunk sose fáj úgy, mint mások halála. Ó, könnyû neked, elbírod nélkülem a sírt, de bírjam, nélküled, az életet? Weöres Sándor
  10. Akármit mondanak a poéták, a bánat nem tör csontot. Szinte hihetetlen, hogy mennyit elbír belőle az ember. Vannak konstrukciók, hogy mindegy nekik, akár egy font a bánatból, akár ezer mázsa. Mikszáth Kálmán
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat