Mindent megtettem, hogy jobb legyen, de nem tetszett, A pokolból hazafelé mondtam, nem vesztek, Néha magam sem tudom, hogy mit is kéne tenni, Csak azt tanultam, hogy nem szabad gyengének lenni.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagyon régen minden olyan könnyen ment, Éreztem, merre volt a fenn és lenn, Sokszor volt már, hogy eltévedtem, elbuktam, De túléltem, nem adtam könnyen el magam, Nyertem már háborút, csatát, folytattam úgy is, hogy ha fájt.
2. Egész életemben helyesen cselekedtem, tudtam, mi a különbség jó és rossz között, harcoltam a gonosz ellen. (...) Aztán hirtelen azt láttam, hogy a gonosz nem olyan gonosz, azok pedig, akiket jónak hittem, valójában rosszak. Elvesztettem önmagam és most újra meg kell találnom. De most össze kell szednem magam, meg kell találnom a helyem ebben az őrült világban.
3. Ha mindent elvesznek az embertől, ha semmiképpen nem győzhet, végül azt mondja: mi az ördögnek harcolok? Erre számítanak! Hogy előbb-utóbb feladja az ember. Pedig ha az ember feladja, akkor jobb, ha inkább meghal. Nem tudom feladni. Nem tudom, hogyan kell.
4. Az ellenségemnek sem kívánom azt az érzést, amikor rájössz, hogy vannak dolgok, amikre bizony nincs ráhatásod, illetve hogy el kell valakitől köszönnöd, miközben annyi mindent kellene még elmondanod neki - és ezalatt kétségbeesetten próbálsz pozitív maradni, és lelket önteni mind a másikba, mind saját magadba (...). Kikészülsz a tehetetlenségtől, de felcsapod a mûmosolyt, és azt mondogatod, hogy minden rendben lesz. Csernus Imre
5. Megpróbáltam élni, élni az életet, de nem tudtam, az élet győzött felettem, legyőzött, vesztettem. Talán nem vagyunk egymásra jó hatással, az élet és én.
6. Életbölcseletem: jónak kellene lenni. Úgy jutottam el hozzá, hogy észrevettem magamon, hogy nem vagyok jó. Érzem, hogy sose leszek olyan jó, mint a született jó emberek, de minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy megközelítsem őket. Fájdalmas tapasztalatom, hogy azt majdnem lehetetlen megtanulni. A vigasztalásom, hogy aki erre nézve becsületesen mindent elkövet, az teljesítette kötelességét ezen a földön. Molnár Ferenc
7. Tudom milyen érzés veszíteni, mikor biztos vagy benne, hogy jót teszel, ám mégis kudarcot vallasz. (...) Félhettek. Menekülhettek. Úgyis utolér a végzet.
8. Tudom, hogy csak erősnek akarsz tûnni, Bántottak már eleget, volt, hogy már sírni sem volt erőd, Én nem akartam beállni ebbe a sorba, és nem is fogok, Bár szent nem vagyok, De néha hibázunk, nem nagy dolog. Kowalsky meg a Vega
9. Azon a ponton, amikor megéreztem, hogy ha ennél jobban támaszkodom, elejtesz majd, visszavonulót fújtam. Bent tartom azóta is a levegőt, nehogy szomorú legyél, hogy gyenge vagy. Csirmaz Luca
10. Mindig is éreztem, hogy nem lehetek egyszerre jó ember és az ellenük küzdő. Ha jó lennék, legyőznének. Feltéve, ha nem találok érdekesebb indokot a jóságra. Anne Rice