Mindig a kapcsolat elején érzed magad a legerősebbnek. Mert olyasvalaki szemével látod magad, aki még nem ismer. Ez felszabadít, szárnyakat ad. Nem csak a másik izgalmasabb tőle, hanem mi magunk is. Olyan, mintha levedlenénk egy öreg bőrt, mint egy leguán. De a legfontosabb, hogy a kapcsolatban is, a házasságban is megújulunk, újra felfedezzük egymást.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenki, beleértve téged is, igyekszik minél tökéletesebben viselkedni egy kapcsolat hajnalán. Van, hogy az apró hibákból következtetünk a nagyobbakra, és a nők előnyben vannak, mert rendelkeznek a megérzés képességével. Igaz, sokszor más előnyünk nincs is a férfiakkal szemben. Nicholas Sparks
2. Mindig nagyon árulkodó az, ahogyan óvatlan pillanatokban, a ránk nehezedő nyomás hatására viselkedünk. A legtöbben egészen ügyesen tudjuk elfedni negatív oldalunkat normál körülmények között, még saját magunkkal is el tudjuk hitetni, hogy jobbak vagyunk, mint amilyenek vagyunk valójában. Ám a szoros kapcsolatok kiugrasztják a bokorból igazi énünket. Különösen igaz ez a házasságra.
3. Ne keverd össze a kötődést a barátsággal. A barátság mulandó, eltûnik, a kötődés viszont a lelkedet köti a másikéhoz. Ezért szeretnél minél több időt tölteni vele, mert érzed, hogy többé tesz, erősít, feltölt. Többnek érzed magad már attól is, hogy ott van az életedben. Onnantól meg nincs lehetetlen. Oravecz Nóra
4. Néha elfeledjük, hogy mi a fontos az életben. Természetesnek vesszük a kapcsolatokat, főleg azokat, amelyekben már régóta benne vagyunk. Persze vannak közben hepehupák, de ha visszatalálunk a szeretteinkhez, erősebbek leszünk, mint valaha.
5. A szerelem egy nagy utazás, amely során rengeteget tanulunk. Kezdetben teljesen más, mint ami végül kialakul. A fiatal párok olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy szinte egymásba olvadnak. Kezük és lábuk összegabalyodik, szinte egyszerre lélegeznek. Miután megmenekültek a magánytól, szorosan egymásba kapaszkodnak, megkönnyebbülten, hogy végre találtak valakit, aki szereti őket. Az a különös az egészben, hogy ilyenkor még nem is igazán ismerik egymást, ám ezt a képzeletükkel ellensúlyozzák. Mintha mindketten egy-egy fehér táblát tartanának maguk előtt, amelyre a másik rávetíti az összes reményét és vágyát. Mivel mélyen belül bizonytalanok, feszülten figyelik a megcsappant szeretetre utaló jeleket. Később, amikor már több időt töltenek együtt, elkezdődik a valódi kapcsolat, a hosszú küzdelem, amely során a képzelet mögött megjelenik a hús és vér ember. Mindketten egyre valóságosabbak lesznek - már úgy viselkednek, amilyenek ők maguk. Idővel minden jól alakul, ha nem esnek kétségbe, elfogadják, hogy a különbözőségük miatt más dolgokat szeretnek, és tiszteletben tartják a másik önállóságát. Mindketten erősebbek lesznek és kiteljesednek. Az egészséges kapcsolatban élők ezt meg is fogalmazzák: "jobb ember vagyok mellette", "úgy érzem, vele önmagam lehetek". Steve Biddulph
6. A szerelem soha nem sejtett erőket szabadít fel, és új energiával tölti fel az embert. Olyan sok örömet ad, hogy függővé lehet válni tőle. Ilyenkor nagyon szorosan kapcsolódik a másikhoz, és minden újabb találkozás megerősíti ezt az érzést. Minden kapcsolat olyan heves boldogságérzést hív elő, hogy minden alkalommal erősebb lesz az igény a kapcsolatfelvételre. Ekképpen növekszik és kezd önálló életet élni a szerelem. Alfons Vansteenwegen
7. A legizgalmasabb, legkihívóbb és legjelentősebb kapcsolat az összes közül, az egyetlen, amikor rátalálsz önmagadra. És ha találsz valakit, aki szeret, nos, az az érzés, csak egyszerûen különleges.
8. A másikkal való egység érzetének mindent átható ereje, miután eleget dolgoztál magadon a házasság érdekében, nem veszi el a függetlenségedet. Felszabadít, és lehetőséget teremt, hogy az legyél, aki valóban vagy. Az összes egóból táplálkozó dolgot letisztítja, és megengedi, hogy a lelked átragyogjon rajtad.
9. A párkapcsolatot már az elejétől kell "jól" indítani. Ami már úgy "valahogy" elindult, azt nagyon nehéz más irányba terelni. Marie Clarence
10. A házasság az a kapcsolat, amely a leginkább rákényszerít bennünket annak a felismerésére, hogy egyénként sohasem lehetünk teljesek, mert mindig hiányzik belőlünk valami, mégpedig a jobbik felünk.