Néha elfeledjük, hogy mi a fontos az életben. Természetesnek vesszük a kapcsolatokat, főleg azokat, amelyekben már régóta benne vagyunk. Persze vannak közben hepehupák, de ha visszatalálunk a szeretteinkhez, erősebbek leszünk, mint valaha.

Kapcsolódó idézetek

1. Hogy mit tartunk fontosnak az életben, változik. Minden változik. A legnagyobb változás azonban az, amikor valakit úgy szeretsz, ahogy előtte senki mást. Diane Keaton
2. Az életben tényleg a család a legfontosabb. Vannak napok, amikor imádjuk őket, máskor szeretnénk titkos árvák lenni, de végül is ők azok, akikhez mindig hazatalálhatsz.
3. Az életben mindig vannak jellemformáló kapcsolatok: az első szerelmünk, a legjobb barátunk, vagy a családunk. Leginkább ezek a kapcsolatok számítanak, de ezek a legnehezebbek is, mert ha szeretünk valakit, néha nehezen engedjük el, attól félve, hogy elveszítjük. De az igazság az, hogy ha néha adunk egy kis szabad teret a szeretteinknek, rájövünk, hogy az, ahol lenni akarnak, az mellettünk van.
4. Ne keverd össze a kötődést a barátsággal. A barátság mulandó, eltûnik, a kötődés viszont a lelkedet köti a másikéhoz. Ezért szeretnél minél több időt tölteni vele, mert érzed, hogy többé tesz, erősít, feltölt. Többnek érzed magad már attól is, hogy ott van az életedben. Onnantól meg nincs lehetetlen. Oravecz Nóra
5. Örülhetsz tárgynak, munkának, sikernek, mûvészetnek, természetnek, eszmének, hitnek és így tovább. Akár mind az életed fontos része lehet. De a végső óráikban mégiscsak arra vágynak az emberek, hogy szerető közeg vegye őket körül. Csûrhetjük-csavarhatjuk, de a nap végén a legnagyobb erőt az adja számunkra, ha mély és kiegyensúlyozott kapcsolatban létezünk azokkal, akiket szeretünk. Csakhogy az ilyen kapcsolatok nem hullanak az ölünkbe. Tennünk kell értük!
6. Egyetlen pillanat alatt elmúlhat az élet. Előjel nélkül, az esély nélkül, hogy valamit még el tudjunk intézni, ami fontos volna - egyszerûen elmúlik. De ezt egészen addig elfojtjuk magunkban, amíg olyasvalakivel nem történik, akit az ember szeret. Csak akkor tanuljuk meg az apróságokat megbecsülni. Az ember megérti, mi az, ami igazán fontos az életben, és főleg, ki az, aki igazán fontos.
7. Egyik élet sem fontosabb a másiknál, és mindennek megvan a maga célja. Mindennek. Képzeld el, hogy mind a nagy terv részei vagyunk, melyet egy nap megértünk, és e napon, miután megtettük azt, amire csakis mi vagyunk hivatottak, felszállunk, és azokkal, akiket legjobban szerettünk, újra egyesülünk örök ölelésben! Képzeld el, hogy csillagokká válunk!
8. Nagyon fontos, hogy hálás beállítottsággal nézzünk a világra. Túl könnyen beszéljük be magunknak, hogy nehéz az életünk, legalábbis bizonyosan nehezebb, mint szerencsésebb sorú barátainké vagy testvéreinké, akikkel szinte minden nap találkozunk. Ha azonban saját szerencsés pillanatainkat keressük, és elismerjük azokat - beszélgetések során, naplónkban vagy akár csak önmagunkban -, az rengeteg testi-lelki előnnyel jár.
9. Akár úgy is gondolhatunk a párkapcsolatunkra, mint egy külön életet élő lényre: ha nem gondozzuk, megbetegszik, erőtlenné válik, pusztulásnak indul. Ám ha odafigyelünk rá, időt és energiát fordítunk a megtartására, akkor csodásan virulni fog. Hatással vagyunk a minőségére és az időre, amíg az életünk része marad.
10. Két ember, aki képes volt egymást szeretni, tisztelni, egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de az, hogy végleg eltávolodnak-e egymástól, vagy visszatalálnak egymáshoz, az a legtöbbször döntés kérdése. (...) Ez az idő arra is jó, hogy felismerjük, mennyi fontos dolgot köszönhetünk a másiknak, és mennyi szépség, öröm, ajándék, fejlődés volt a közös életünk éveiben. Talán megértjük, rengeteg jelentéktelenség vesztegette értékes időnket, melyektől nem láttuk egymást, nem láttuk a kapcsolatunk valódi értékeit.