Mindig azzal tréfálkoztál, hogy az ég a vihar révén üríti ki orrüregeit. Nem a legbájosabb hasonlat, de amikor ma reggel kiléptem a házból és belélegeztem a ropogós, felfrissült levegőt, nagyon is helytállónak éreztem.

Kapcsolódó idézetek

1. Időnként valahogy megtisztul az ember, mint a természet, amikor a friss szél elviszi a súlyos felhőket, kisöpri a nyomott levegőt, a fullasztó párákat: éppolyan kevéssé magyarázható e belső kiderülés és napsütés is, mint ezek a természeti jelenségek. Kertész Imre
2. Úgy érzem magam, mint egy papírlap, amit felkapott a szél, aztán mindenfelé fújdogálta. Győztes vagyok bizonyos szempontból - egy túlélő. Hiszen megküzdöttem a bennem élő szörnnyel, és győztem.
3. Fülelve lesem, ahogy az ablakon pattog a zápor, csepp a cseppre. S te rám mosolyogsz biztatón.
4. Jó így, ha eső hull vagy hó. Jó így, hogy az idő változó. Jó így, hogy nevetni meg sírni is tudunk, És még mindig emberből vagyunk. Zorán
5. Ez a jó az alvásban. Valahogy úgy elsikálja a dolgokat. Vitákat, aggodalmakat, mindent. Az ember annyira megijedhet, vagy kiborulhat valamin, hogy azt gondolja, nem tud majd elaludni, de egy idő után mégis megtörténik, és amikor reggel felébred, egy darabig olyan érzése van, mintha vihar lett volna az éjszaka.
6. De hiába! nincsen olyan boldogság, amit néha egy-egy kis felhő, habár csak futólag is, el ne homályosítson, vagy éppen egy kis fröccsel hébe-hóba nyakon ne öntsön. Ez már így van az emberi életben. A felhő aztán elvonul, a zápor megszûnik, az ég újra kiderül s mosolygása most, a ború után, kétszeresen jól esik. Czárán Gyula
7. Furcsa haza. Az ember fellélegzik, mikor kiér belőle. Faludy György
8. A jó- és a balszerencse olyan véletlenül éri az embert, mint ahogy a felhők vonulnak az égen. Mivel tudom ezt, nem döbbent meg túlságosan a rossz, de a jó kellemes meglepetést okoz. Charlie Chaplin
9. Néha elképzeljük, hogy elveszítünk valakit, és arra gondolunk, hogy biztosan nem élnénk túl. Amikor pedig megtörténik, a nap újra felkel, a tüdőnkbe pedig áramlik a levegő. Élünk.
10. A lelked nehéz, az életed is nehéz, de fölfedezed, hogy szárnyaid vannak! Lassan megrebbented őket, elkezded mozgatni, egyre gyorsabban, és merészebben mozgatni - és fölszállsz! És elhagyod a földet, mocsarat, és minden bánatot, gondot, nehézséget. És szállsz! Repülsz! Tiéd a kék ég. És a csillagos ég. A végtelenség... Nem köt semmi. Sem a saját lelked, sem egy vesztébe rohanó világ, sem egy beteg társadalom gondja. Szabad vagyok - ez öröm. És ami még csodálatosabb érzés: végre hazataláltál! Müller Péter