Ugrás a tartalomra
Mindig irigyeltem a festőket, mert restek és némák maradhattak, nem kellett nekik semmilyen nyelven megszólalni, felolvasni, csak állni mélán, okos tekintettel a saját kiállításukon a mellett a pasas mellett, aki megkérdőjelezhetetlen szakértelemmel méltatja elévülhetetlen munkásságukat, holott hiába: az egész közönséges mázolás csupán, színek és formák egybekenése, tubusok halomba rakosgatása. De bezzeg megírni egy regényt szabott határidőre, és amikor nem megy, az éjszaka közepén kihajolni egy mondatért a friss levegőre, visszamenni a bekezdésbe, és nem találni azt a helyet, ahova az a mondat illene, ezért bezzeg nem sajnált engem senki, csak én magamat.
Kapcsolódó idézetek
-
Hanem én azért mégis azokat irigyelem, akik úgy elmenőben megsimogatják a hûvös márványoszlopokat, mivelhogy szép bennük az erezet. Akik rajta felejtik nézésüket egy üde lóhere-levélen, amely maga a tökéletesség. Akik nem sajnálják csudálkozásukat pazarolni a bomló fák alatt, mert itt érzik meg az élet értelmét, akik olykor kiállnak este, hogy lássák a csillagokat, ha nem is jár közöttük mûhold, hiszen mégiscsak csudálatos, hogy a roppant tereken s időkön átsüt mindig az igazi fény, mint kusza tetteink között a remény s a hit.
Elekes Ferenc
-
A szerzőt szerencsére nem érdekli, hogy én mit szeretek és mit nem. Ne is érdekelje. Az a dolga, hogy írjon, az olvasóra pedig legyintsen.
-
Bennem mindig is volt egy ösztönös ellentartás. Az vonzott, ami tilos: leereszkedni a kiátkozottak, megtagadottak közé. (...) Esszéimben, verseimben inkább a bántott, megtört, vitatott, háttérbe szorított, elfeledett írókért emeltem szót.
Pollágh Péter
-
A mûvészetek tanulmányozása, akárcsak a régi szerzőké, bizonyos tartást kölcsönöz a számunkra, kielégülést eredményez bennünk magunkban; nagy témákkal és nagy érzeményekkel töltvén meg bensőnket, úrrá lesz minden vágyon, amelyek kifelé törekednek, ápol viszont minden méltó igényt a csöndes kebelben; és miként festők, szobrászok, építészek, úgy jár a mûkedvelő is: magányosan dolgozik olyan élvezetekért, amelyeket másokkal megosztania eszébe sem jut.
Johann Wolfgang von Goethe
-
Eddig sem érdekelt, mit brekegnek a hátam mögött. Nyálaznak, mert csak így tudnak könnyíteni az irigységükön. Inkább legyek téma a szájukon, mint olyan szürke madár, akit senki sem vesz észre.
Szilvási Lajos
-
A regényíróktól nem kell félni, ártalmatlan állatfajta. A felsőbbségnek egyedül az olvasóktól kell reszketnie. Persze egy jó író az legalább közepes olvasó.
Esterházy Péter
-
Kár, hogy nem lettem író, (...) akkor megírhatnám anyámat, megírhatnám magamat, és azt is, hogy szép a táj. Vagy festő lehettem volna. Akkor ugyanezeket lefesthetném. De nem lettem semmi. Egy nagy semmi lettem.
Tallér Edina
-
A rágalom, irigység olyan mint a festő: nem adhat színt a tárgynak anélkül, hogy közben árnyékolást ne adna hozzá.
Fáy András
-
Mennyi szélhámosság van a mûvészekben, mennyi mindent hazudoznak összevissza, amikor a munkájukról beszélnek. Mindegy, hogy írók, vagy festők, vagy fényképészek, néha csak úgy ömlik belőlük a marhaság, különösen, amikor úgy érzik, ez jól jöhet.
Bartis Attila
-
Legyünk megértők a fiatal írókkal, akik mindaddig fiatal írók maradnak, amíg a helyüket keresik a társadalomban, általános érvényûnek tartják a közérzetüket, jogosaknak az igényeiket, és megváltoztathatónak a világot. S ha a viselkedésüket olykor barátságtalannak érezzük, elég, ha megsúgunk nekik egy titkot: ne tévessze meg őket, hogy a látásunk megromlott, a járásunk lassú, és a hangunk öreges. Ez csupán a látszat. Mi is mindannyian fiatal írók vagyunk.
Kardos G. György