Mindig megrendít, amikor olyanok fordulnak ellenem, akiket szeretek, ugyanakkor néha azok adják vissza az emberekbe vetett hitem, akiktől erre soha nem számítottam volna. Ez egyszerre tölt el ámulattal, és töri össze a szívem.

Kapcsolódó idézetek

1. Meg voltam lepődve, amikor rájöttem, hogy van, aki nem szeret. Nem értettem, hogy amikor senkinek nem ártok, kedves vagyok - akkor miért vannak olyanok, akik utálnak? Aztán rájöttem, hogy igazán az számít, hogy a számomra fontos emberek mit gondolnak.
2. Szánalmas, hogy milyen kétségbeesett kapaszkodással próbálok szeretetet kicsikarni valakitől. Mindegy, hogy kitől. (...) Közben pedig pont az ellenkezőjét csinálom: elriasztok mindenkit, vagy pedig én magam akadályozom meg, hogy bárkivel bármilyen kapcsolatba lépjek.
3. Annyi szomorúság, tanácstalanság, igen, kétségbeesés volt arcában, hogy meg kellett állnom, vissza kellett néznem. Néztem, és azt hittem, megszakad a szívem. Talán soha nem szerettem úgy, mint ebben a pillanatban. Márai Sándor
4. Mindig érzékeny vagyok a kritikára, az elutasításra és arra, ha átnéznek rajtam. Ha ezekkel megbékélek, akkor érzékenységem egyre mélyebbre vezet engem megsebzett szívemben, amely szeretet és feltétel nélküli elfogadás után vágyakozik. Anselm Grün
5. A szeretettől nem idegen, hogy miközben szeretek valakit, időnként lehetnek erős negatív érzéseim és indulataim is vele szemben. Valakit szerethetek, de pillanatokra gyûlölhetem, megharagudhatok rá, lehetek rá féltékeny, akár félhetek is tőle. Ez mind belefér, nem mond ellent a szeretetnek. Pál Ferenc
6. Lehet egyszerre szeretni és gyûlölni valakit. Lehet annyira sajnálni, hogy a gyomrod összeszorul tőle, és annyira neheztelni is rá, hogy meg tudnád ütni. Lehet valaki egyszerre a legjobb és a legrosszabb is, ami valaha történt az életedben.
7. Félek a világtól. Attól, hogy valaki megfoszt tőled. Félek magamtól, hogy majd hagyom, hogy az esetleges boldogságodban bízva átnyújtalak másnak, hogy te abban hiszel, hogy nem tehetsz boldoggá, én meg abban, hogy erre éppen én nem leszek képes. Jobban félek tőled, mint hinnéd, hogy majd elrontom, hogy összetöröm, hogy megsértelek és elhagysz. Hogy majd egyetlenegyszer nem értesz meg, én pedig megrémülök. Albert Tímea
8. - Olyan furcsa, hogy két ember, akik szerették, a végén meggyûlölik egymást. Hogy lehetséges? - Az a kérdés, miért hagyják, hogy így legyen? Mindenki raktározza az érzéseit, megbánást, haragot, dühöt. Legtöbben kiengedik néha, hogy ne nyomja úgy a lelküket. Így megbirkózhatnak vele.
9. Az érzelmeim mindig fordítva jutnak el hozzád. Meg akarnálak védeni, de bántalak. Sírni támad kedvem, de nevetek.
10. Rám valahogy minden fordítva hat, és fordítva mûködöm. Fordítva látom a világot. (...) Mindig más voltam, mint mások. Emiatt mindig rosszul éreztem magam. Nem maga a különbözőség zavart, hanem az, hogy egyedül éreztem magam ezzel.