Ugrás a tartalomra
Mindig tanulhatunk azoktól is, akik bántottak minket. Még a legjobb barátaink is, akik szeretnek, feldühítenek néha. A legjobb barátod sem tökéletes, és ezt fontos észben tartanod. A körülötted lévők is csak emberek. Õk is hibáznak.
Kapcsolódó idézetek
-
Azt mindig könnyû megállapítani, hogy kik a barátaink. Õk az egyetlenek, akik megmondják, mikor nézünk ki nevetségesen, mikor csapjuk be magunkat, vagy hogy mikor elég. De csak a legjobb barátok mondják meg az igazat, még akkor is, ha azzal megbántanak téged.
-
Emberek vagyunk, és nem szentek. Vannak köztünk rosszak, de jók is. Annyira félsz, hogy (...) megsebez téged, hogy közben elfelejted: te is megsebezheted őt.
-
Az érzelmeid nem az ellenségeid, hanem a barátaid. Mindig taníthatnak neked valamit, még a fájdalmasak is.
Marianne Williamson
-
Ember vagy; természetes, hogy hibázol. Ez az egyik legszebb dolog az emberi létben - de csak akkor, ha tanulsz a hibáidból. Ellenkező esetben az életed tele lesz fölösleges fájdalommal és szenvedéssel.
-
Ha az ember elég felnőtt, akkor elég erős ahhoz, hogy szembenézzen a kudarcaival, és okuljon belőlük. Hihetetlenül sokat segít a fejlődésben. (...) Az ember nem sebezhetetlen, és nem tökéletes - jó, ha ezzel tisztában vagyunk. És ha ezt elfogadjuk, akkor a körülöttünk élőkkel is sokkal megértőbb és meghittebb lesz a viszonyunk.
Kepes András
-
A jó és a rossz embereknek, tudod, van egy közös tulajdonságuk is - mindnyájan követnek el hibákat. Csak épp a jók beismerik, meg tudják beszélni a hibáikat, és képesek tanulni belőle.
-
Legtöbbször azt a tudatlanságot kell megbocsátanod másoknak, és különösen magadnak, ami károkat okoz. Az emberek nem csak tudatosan bántanak. Legtöbbször nem tudják, hogyan csinálhatnák másképp a dolgokat; nem tudják, hogyan legyenek mások, jobbak.
William Paul Young
-
Néha az ellenségeink a legjobb tanáraink, az emberek ugyanis sokat tanulhatnak a hibáikból, a pusztítás pedig olykor új életet teremt.
Keanu Reeves
-
Hozol egy rossz döntést és valami elképzelhetetlen történik. Nem mintha szándékosan tennénk. Nem mintha bántani akarnánk bárkit is. De néha megtesszük. Néha hibázunk. És amikor felrobbanunk, sajnáljuk. Nem mintha a sajnálkozás tényleg számítana. Már nem. Mindannyian teszünk olyat, amire nem vagyunk büszkék. Ezt megértem. Tudom, hogy senki sem tökéletes. De hogy élhetsz ezzel? Hogy kelsz fel minden reggel és nézel szembe a világgal, tudva, hogy csinálhattad volna jobban? Hogy jobban kellett volna csinálnod. A sajnálat elég? Egy bocsánatkérés tényleg meggyógyítja a sebeinket? Enyhíti a fájdalmunkat? Lehet meg nem történté tenni a fájdalmat, amit okoztunk?
-
Nem mindig az ismeretlentől kell a legjobban tartani. Azok, akik a legalaposabban ismerik az embert, veszélyesebbek tudnak lenni, mert a szavak, amiket hozzánk vágnak, vagy a dolgok, amiket gondolnak, potenciálisan nemcsak hogy megsebezhetnek, de igazak is lehetnek.
Sarah Dessen