Mindig úgy gondoltam, hogy az ember sosem tévedhet el igazán, ha tudja, mi van a szívében. Most mégis attól félek, hogy eltévedek, ha nem tudom meg, mi van a tiédben.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek annyi mindenről hallanak (...) és soha nem tudhatod, hogy mit értettek félre. Már úgy értem, hogy tényleg azt hallották-e, amiről beszélnek. Vagy egyáltalán, hogy az igazat hallották-e. Agatha Christie
2. Félek a világtól. Attól, hogy valaki megfoszt tőled. Félek magamtól, hogy majd hagyom, hogy az esetleges boldogságodban bízva átnyújtalak másnak, hogy te abban hiszel, hogy nem tehetsz boldoggá, én meg abban, hogy erre éppen én nem leszek képes. Jobban félek tőled, mint hinnéd, hogy majd elrontom, hogy összetöröm, hogy megsértelek és elhagysz. Hogy majd egyetlenegyszer nem értesz meg, én pedig megrémülök. Albert Tímea
3. Ijesztő lehet rájönni, hogy tévedtél valamivel kapcsolatban, de nem szabad félni meggondolni magunkat, hogy elfogadjuk másként a dolgokat. Tudni, hogy már sosem lesz semmi a régi, jobb lesz, vagy rosszabb. Fel kell adnunk azt, amiben eddig hittünk. Ha elfogadjuk a dolgok állását, és nem azt, amiben hittünk, akkor megtaláljuk a helyünket.
4. Micsoda tévedés az, hogy a szív sohasem téved, Erre akkor jöttem rá, mikor megismertelek téged. Children of Distance
5. Mindig kell, hogy legyen az emberben egy kis kétség: jól gondolom-e ezt vagy azt. Szeretem a hibákat, nem a világvége, ha az ember téved. A hibákból, illetve, hogy hogyan tudod kijavítani azokat, szerintem ebből lehet a legtöbbet tanulni. Tallér Edina
6. Van-e annál veszélyesebb, mint hogy az embert megértik? Annál is inkább, mivelhogy ez nem létezik. Az embert mindig félreértik. Az ember úgy gondolja, hogy nem magányos. Valójában pedig nagyon is az. Pablo Picasso
7. Féltél, kéz a kézben, ha árnyak tévedtek rád. Van egy hely, csak a szívem mélyén, hol el nem tévedhetsz már. Kökény Attila
8. Soha nem tudhatod, mi rejtezik embertársaid lelke mélyén. Bármikor érhetnek meglepetések - és ezáltal súlyos csalódások. Lakatos Levente
9. Mit tudtál rólam? Az, hogy szeretlek, neked korántsem lehetett olyan meglepő, mint nekem. Mikor rájöttem, megijedtem. (...) "Mit fogok elmondani neked?" - törtem a fejemet. (...) Szerettem volna, ha kitalálsz rólam mindent, anélkül, hogy beszélnem kellene, s ugyanakkor, valahol mélyen, rozsdásan, csikorogva már készülődtek bennem a szavak, (...) és féltem, hogy elsírom magam, pedig nem volna semmi értelme, hiszen most boldog vagyok, olyan boldog, mint még soha életemben. Szabó Magda
10. Mindig az volt az érzésem, hogy úgysem ért meg senki, hogy senki se tudja, ki vagyok, és mi juttatott ide vagy oda. És tudod, ha senki sem ért meg, akkor senki sem kérhet tőled számon semmit. Bernhard Schlink