Mint a tudatlan orvosban megcsalódott ember, rendszerint a jó orvosra is vonakodik rábízni magát, ilyen volt az én lelkem állapota is. Hit nélkül nem lehetett meggyógyulnia, de, hogy hamis hitre ne tévedjen, vonakodott az ápolást elfogadni.

Kapcsolódó idézetek

1. Akinek a lelke beteg, azt nem lehet könnyen meggyógyítani. Gaál Mózes
2. Beteg a szívem, beteg a lelkem, nincs nyugalmam, hitem, nem érez a szívem. Hazug a mosoly az ajkamon, nem őszinte egy kacagásom, feledni tudnék, s nem tudok... beteg vagyok, nagyon beteg, talán a szívem fáj, talán a szívem halt meg. Ady Endre
3. A lélek éppúgy lehet beteg, mint a test. Csakhogy a lélek nem tûri oly bambán a szenvedést, mint a test; a test nem támogatja a lelket, mint ahogy a lélek támogatja a testet. Honoré de Balzac
4. Az egészséges emberek, önmagamat is ideszámítva, egyszerûen nem értik meg, milyen gyökeresen megváltozik minden, miután valakinél halálos betegséget állapítanak meg. Hogyan kapaszkodik a reménybe, bármilyen hamis, bármilyen csekélyke legyen is az, és mennyire vonakodik az orvosok legtöbbje attól, hogy megfossza a betegeit ettől a halvány reménysugártól. Henry Marsh
5. Ha valaki a szíve legmélyén nem akar meggyógyulni, akkor nem is fog. Lehet bármilyen nagy tudású az orvos, aki kezeli. Minden belül dől el.
6. Nem voltam hajlandó elismerni, hogy beteg vagyok, úgy éreztem, így időn és téren kívül tudom tartani a betegséget, az így csak a fejemben létezik. Ha mások is tudnának róla, akkor valódivá válna, és egész életemet betegként kellene töltenem. Sally Rooney
7. Érzelmileg mindig is túl óvatosan járt a világban. Túl vékony volt a lelke bőre. Azért is él ilyen elszigetelten, fél a kapcsolatoktól és a horzsolásoktól. Rosszul teszi, mert ezek a horzsolások többnyire abból adódnak, hogy nem fogadjuk el, nem tudjuk elviselni a természetünktől nagyon különböző természetet. Tudta ezt, gyakran megfigyelte; de a maga egyénisége sajátságos sugárzását se tudta megváltoztatni. Guy de Maupassant
8. De a rendesen élő, józan ember sosem esik kétségbe. Elveszti a vagyonát: ez olyan kemény csapás, hogy egy pillanatra beletántorodik. De már szedi is össze az erejét, a sérelem maga készteti, hogy talpra álljon, hogy segítsen magán, cselekvéssel vigasztalódik. Nagybeteg lesz: de van benne türelem; amit nem lehet meggyógyítani, azt is elviseli. Fájdalom taglózza le, vonagló tagjait görcs rángatja: ő viszont a remény horgonyába kapaszkodik. A halál a legkedvesebbtől fosztja meg, gyökerestül tépi ki, szaggatja szét a hajtást, melyre érzelmei rátekeredtek: komor gyász, borzalmas seb. Ám virrad a reggel, betekint a vallás az elhagyott ház ablakán, és azt mondja: majd egy másik világban, más életben újra találkozol a kedvessel. Charlotte Bronte
9. Önmagamról megfeledkezve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet; arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a Világ szépségét. Vavyan Fable
10. Hazug lett az ember, maga is bevallja, nem is szégyenkezik egy kicsit se rajta. El akarok menni, nem akarok lenni, hazug emberek közt nem tudok szeretni. Nem szeretnek ők sem, mert ha szeretnének, nem volna olyan sok beteg, sebzett lélek. Juhász Magda