Mint eszeveszett gyönyör, hogyha téged látlak, Örökre szívembe vésem, és megtartom a mának, Már közelebb a tûzhöz, de tőled még mindig távol, E, mint egyetlen, mert ez a neved mától.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha meggyûlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, és szeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égő tûzön, én mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, mint a túlvilág illatos mezői. Ha meggyûlölnél engem és elûznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükröződik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én. Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, hogy elérkezett az utolsó órám, hanem sírba tett engem hozzád való szerelmem. És legyek bármily távol tőled, mindig melletted vagyok, és szemeim csak téged látnak. Alexandre Dumas
2. Ha hallom is már nevedet, Nem változik színem; Ha látlak is már tégedet, Nem vér jobban szívem: Meghûlt bennem Első tüzem, Már lecsendesedtem. Révai Miklós
3. Ha létem elhervasztja a halál, Emlékezzél reá, te kedves, E lángszivtől szeretve mint valál; S ha sírban is szeretni enged a halál, S a szív még ott is érez és dobog, Elhúnyt szivem téged, te kedves, Hamvában is szeretni fog. Bajza József
4. Ó szerelem tüze, jobb százszor, ha megéget, Mint sértetlen maradni s meg nem ismerni téged! Karinthy Frigyes
5. Tied vagyok, te az enyém, Hiszem, hogy már az is maradsz, Mélyen szívembe zártalak, és a kulcsot elvesztettem, ott maradsz már mindörökre.
6. Mint víztükör a tûznapot Ringatja arcodat szívem, Büszkén, szerelem-ittasan, Örökre fénylőn és híven. Endrődi Sándor
7. Félek tőled és őrjöngve kivánlak; szeretlek, s mégis mindig titkolom; vágyom reád, és mégis úgy megyek hozzád, mint ellenséghez... Óvatos lelkem tüskéit fordítom feléd, mert azt hiszem: te is arcom mása vagy s megölsz vagy megrontasz a szerelemben. Szabó Lőrinc
8. Szeress, szeress mint én szeretlek téged, Oly lángolón, oly véghetetlenül, Áraszd reám a fényt s a melegséget, Mely isten arcától szívedbe gyûl. Petőfi Sándor
9. Amíg őriz a szemed, Amíg lehunyt szemmel látsz, Lehet, elmegyek, de itt leszek, A lábnyomomban jársz. Amíg néha még rám vársz, Egy mozdulatban egyszer majd Újra megtalálsz.
10. Látlak én még, látni foglak, És szüntelen gondolok rád. El nem válok soha tőled; Mégis, mégis... isten hozzád! Vajda János