Mintha eltévedtem volna egy labirintusban, amelynek azért vágtam neki, hogy végül fényre s magamra leljek, fellélegezhessek.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy szomjaztam a tisztaságra, mint a homok a vízre. Nem tudom, mikor rontottam el. Tartom befelé a tükröt és iszonyodom. Ez vagyok én! Oszlophoz kellene kötöznöm magamat, hogy megerősödjön a gerincem! Nagy István Attila
2. Olyan volt, mint a palackba zárt villám, vagy egy álom, amit a markomba akarok szorítani. Sylvia Day
3. El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem. József Attila
4. Éppenhogy csak meg-megállva, mint a kötéltáncos a mennyekben járva, nem tudni, hogy mikor esik le, én is épphogy megúsztam élve. Egyensúlyból kibillenve engem a mélység úgy szeretne, ahogy én a fényt az alagút végén.
5. Néha elveszek a saját gondolataimban. Ilyenkor úgy érzem, mintha sárban gázolnék.
6. Akartam az életemmel tenni egy nagy csodát. Féltem a naptól, de vártam, hogy megpróbálhatom. Sok dolgot túléltem eddig, hát ezt is túl fogom. Bele kell vágjak, fel kell, hogy álljak, a földtől egyből az égig szálljak, Meg kell tudnom végre, hol van az igazi otthonom. Caramel
7. Halott lettem, hogy élhessek. Szent Ágoston
8. Úgy érzem magam, mint egy papírlap, amit felkapott a szél, aztán mindenfelé fújdogálta. Győztes vagyok bizonyos szempontból - egy túlélő. Hiszen megküzdöttem a bennem élő szörnnyel, és győztem.
9. Úgy vagyok, mint aki magát megadta épp a harcmezőkön, s várja, hogy ellensége most elfogja vagy szívébe lőjön, rejtélyességem fegyverét önként, feladva félredobtam, s hogy foglyul ejts - azt várom én végleges-kiszolgáltatottan. Baranyi Ferenc
10. Olyan voltam, mint egy nő, aki lemerevedik egy lángokban álló ház létráján. A legutóbbi kapcsolatomban úgy megégettem magam, hogy féltem fejest ugrani a következőbe.