Mit ér az élet, ha tunyaságban, a fojtó hétköznapokban szétfoszlanak az álmok, a remények...

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet színe, illata is elvesz, Ha álmunk elveszett. Ábrándok tartják örök ifjúságban Az érző szíveket. Komócsy József
2. Mit érne az élet, ha nem mernénk nagyot álmodni, s ha kell, meghalni álmainkért!
3. Az élet olyan törékeny, nem igaz? Évtizednyi remények és álmok és egyetlen pillanat, egyetlen hiba elég, hogy minden szertefoszoljon.
4. Mondd, mit ér az, ha szeretjük egymást, ha jót teszünk, áldozatot hozunk és lemondunk valamiről, türelmesek vagyunk és elnézők, ha megbocsátunk egymásnak, mit használ az, ha minden napot újra kezdünk reményben és hûségben, - de a szeretet és mi magunk is egyszer a múlandóság sötétjébe hullnak...
5. Az élet nem ér semmit, mert rövid. Az az értelme, hogy elfogyjon, használjuk, töltsük, éljük, érezzük, hogy megtöltsük annyi hibával és csodával, amennyivel csak tudjuk. És aztán el kell engedni.
6. Az egész élet nem más, mint csalódások szakadatlan sora; szüntelen küzdelem álom és valóság között. Liviu Rebreanu
7. Fájdalmas (...) az átmenet a gyerekkor és a kamaszkor között, amikor az illúziók darabokra törnek, és az álmok a valóságnak ütközve szétporladnak.
8. A gyerekkori álmok, (...) könnyedén fosztanak semmivé, ahogy a felnőttlét valósága lecsap ránk, mint egy hatalmas hullám a viharos tengeren, amely magával visz mindent, amikor visszahúzódik. Karen White
9. A hitet elveszítheted, de hit nélkül nincs élet. A reményt, hogy érdemes, azt elnyüvi az ember az élete során, de enélkül nincs élet, nincs iskola, nincs gyerek, nincs gyógyulás, nincs szerelem. Gyurkovics Tibor
10. Az ember igazság és igazságra való törekvés nélkül másoknak és önmagának haszontalan, fájdalmas nyomorék, elvetélt élet, koraszülött, rossz álom, lidércnyomás, jajgató és ásító lyuk az élet testén. Karinthy Frigyes