A gyerekkori álmok, (...) könnyedén fosztanak semmivé, ahogy a felnőttlét valósága lecsap ránk, mint egy hatalmas hullám a viharos tengeren, amely magával visz mindent, amikor visszahúzódik.

Kapcsolódó idézetek

1. A felnőttek (...) úgy hordozzák magukban a gyerekkorukat, mint egy használt, molyrágta, szakadt és lyukas szőnyeget, amely már nem kell senkinek. Tove Ditlevsen
2. Fájdalmas (...) az átmenet a gyerekkor és a kamaszkor között, amikor az illúziók darabokra törnek, és az álmok a valóságnak ütközve szétporladnak.
3. Felnőttnek lenni annyit jelent: elfelejteni, hogy mint gyermekek gyakran milyen vigasztalanok voltunk. Heinrich Böll
4. Az élet olyan, mint a viharos tenger, melyben csak dolgozik az ember. S ha egyszer céljára talál, csónakját felborítja a halál.
5. Az ember könnyen megfeledkezik róla, hogy fiatalon mindent másképp lát, minden sokkal szebbnek tûnik. (...) A romlás hirtelen következik be, a világ egyik napról a másikra hullik darabokra. Per Petterson
6. A gyerekek szétrombolnak mindent, amit addig gondoltál. Korábbi felfogásodat, komplett világképed. Jobb, ha elfogadod és hátralépsz. Aztán elmennek. És mindig hiányozni fognak. Winkler Nóra
7. Egy olyan korban vagyunk kénytelenek felnőni, amikor egymást követik a válságok, és valahogy hozzá kell szoknunk az elveszett álmokhoz, az elveszett reményekhez és az elveszett jövőhöz, a soha véget nem érő rémálomhoz, a soha el nem kezdődő élethez. Jens Liljestrand
8. Az álmok lassan válnak valóra, és oly gyorsan elillannak.
9. A magány olyan, mint a tenger hullámai: váratlanul átcsap rajtad, és elborít, de mire észreveszed, már el is tûnt, és ez ismétlődik újra és újra.
10. Amikor visszamegyünk a gyerekkori házba és megtaláljuk régi, eldugott tárgyainkat, felordítunk. Istenem, de jó volt a gyerekkor! Aztán sóhajtunk, de kár, hogy felnőttünk. Gyerekkoromban felnőtt akartam lenni, hogy szabad lehessek, és senki ne dirigálhasson nekem. Felnőttként megtudtam, nincs szabadság, csak viszonylagosságok vannak, és a sors tudja csak a jövőt.