Mit érezhetett 1944 karácsonyán a Jézuska? Mit érezhetett ez idő tájt a zsidó Jézus? Sejthetjük. Valószínûleg hányt, egyenesen okádott az emberektől. (...) Õ új vallást soha nem akart alapítani, csak annyit kért, szeressék egymást az emberek. Hogy ne kővel dobálózzanak, hanem kenyérrel. Olyan nagy kérés ez, most tényleg?

Kapcsolódó idézetek

1. Néha megtámadták mélyről jövő, ismeretlen érzések, és tépték, szaggatták a szívét... mert ilyenkor ő is érezte, hogy van szíve, ami érez, szenved és fáj... ilyenkor végtelenül egyedül érezte magát, és nagyon, nagyon üresnek... úgy érezte ilyenkor, mintha el lenne különítve a világtól, a boldog emberek boldog világától, mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit, mert nincs a lelkében semmi, amit adjon, és nincsen senkije, senkije, akitől kapjon. Wass Albert
2. Jézus születése idején szeretet és békesség legyen köztünk és egész bolygónkon. S ez az óhajunk ne csak karácsonyra vonatkozzék, hanem múló életünk minden napjára.
3. Karácsony tájékán sokakban felmerül a vágy, hogy az ajándékozás kényszere nélkül, a tárgyak árában mért szeretet helyett milyen jó volna csak a szívünk melegét adni. Papp Lajos
4. Nem akartam ruhákat, új cipőt és drága holmikat. Nem akartam selyembe öltözni. Csak azt akartam, hogy kinyújthassam a kezemet és megérinthessek egy másik emberi lényt, de nemcsak a kezemmel, hanem a szívemmel is. Láttam a világot és azt, hogy nincs benne részvét, és láttam a durva, bántó megítélést és a hideg, elutasító tekinteteket.
5. A karácsonyba vetett hitet még sokáig őriztem, szerettem volna hinni varázsában; emlékeim között szerepelt néhány hócsikorgású, gyanta- és gyertyaszagú, örömteli karácsony, de már nagyon a múltban, talán hamis emlékként, melyet az ember csak kitalál, hogy vigasztalja magát, ám valójában soha nem élte át; de én őrizgettem magamban ezeket a karácsonyokat, amikor mindenki jó volt a másikhoz, és kerestük egymás örömét.
6. Az ártatlan Jézus, de sokat szenvedett, Egy kőkoporsóba bele is tétetett. A mennyei szentek, a mennyei karok, Virrasszon az Isten több húsvéti napot!
7. Jézus újra és újra azt ismétli: Örvendezzetek! Örvendezzetek! Örvendezzetek! De sosem értették meg őt. A keresztények olyan komorak... és Jézust is mindig olyannak ábrázolják, hogy úgy néz ki, mintha sosem örvendezett volna. A keresztények azt mondják, hogy Jézus soha nem nevetett! Ez nevetséges. Az az ember, aki azt mondta "Örvendezzetek!", az az ember, aki szerette a jó ételeket, a jó borokat, az az ember, aki állandóan lakomázott és gyakran vett részt ünnepségeken, aki körül állandóan lakomák zajlottak - ő ne nevetett volna soha? A keresztények egy hamis Krisztust adtak a világnak. Osho
8. Rebbentek a kicsike gyertyák, fenyőszag volt és nagy csöndesség kereken. Valami szomorúan szépet éreztem akkor. Fájdalmasat, mert egyedül voltam s mert nem volt ajándék az asztalon. De komoly és dacos érzést is, mert magam teremtettem ünnepet magamnak. (...) Úgy éreztem, mintha az én kicsi karácsonyfámtól egyszeribe megenyhült volna az élet szigorú arca, s a reménység meg a jövendő beléptek ünnepelni hozzám a szobába. Wass Albert
9. Gondoltál már arra a lehetőségre, hogy Isten nem szeret téged? Nem kellesz neki, sőt, több mint valószínû, hogy egyenesen gyûlöl. De nem ez a legnagyobb baj. (...) Hanem az, hogy ő se kell nekünk.
10. Amikor megkérdezik tőlem, vajon szeretem-e a karácsonyt, egyre bizonytalanabbul válaszolok. Talán az ünnepet magát igen, ám a körülötte kialakuló őrületet gyûlölöm. A szeretet ünnepére készülődő, egymást ordítva taposó embereket a plázák parkolóiban, a kétségbeesett küzdelmet, hogy amit egész évben nem sikerült tiszta, őszinte szívből átadni a másiknak, majd talán ezen az egy napon árucikkek segítségével kifejezzük... szóval, hogy mindenáron tárgyiasítani akarjuk, ki akarjuk fejezni a kifejezhetetlent... nos, ettől igyekszem távol tartani magam. Szulák Andrea