Mondják, a nő szeszély, s igaz, de te A szeszélyben állhatatos maradsz, Mint zúduló folyam vonala, egy, Forrástól a csendes vizekig, Mindig megújul, végighajtja mindig A megszámlálhatatlan csöppeket, S te - szeretlek ezért nagyon - erő vagy, Formabontó, formaőriző.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem meg közben tombolt bennem, tudod, hogy van ilyenkor. Mint az áradó folyam. Ha szabad folyást kap: szépen lecsendesül, lefolyik az ár. Ha gát zárja el, vagy keskeny völgybe szorul: bőgve tajtékzik, és az eget ostromolja. Bárány Tamás
2. - Neked magyarázzam, hogy milyenek a nők? A talány csúcsa. Veszélyesek. Szeszélyesek. Egy rossz szó és kitapossák a beledet. Gátlástalanul vájkálnak az ember agyában, hogy rákényszerítsék az akaratukat. Bosszantóbbak nem is lehetnének. - Hol lennénk mi, nagy és erős férfiak, a lányok nélkül? Ha nem élnének nők, mi sem feszíthetnénk ám, ezt sose felejtsd el! A legvadabb nő is szereti a férjét, kedves hozzá és jobb emberré változtatja.
3. Vannak nők, akik annyira... nem is tudom, annyira ragadnak az emberre... imádattal és kutyahûséggel csüggnek rajta, és minden ragacsos körülöttük az érzelmektől. Az ilyesmit nem bírnám elviselni. Veled sohasem lehet tudni... sohasem lehetek egészen biztos a dolgomban. Bármelyik pillanatban megeshet, hogy hûvös és szenvtelen modorodban tudtomra adod, hogy meggondoltad magad, csak így, egyszerûen, még a szemed sem rebben. Izgalmas nő vagy! Mint egy mûalkotás... befejezett, tökéletes! Agatha Christie
4. Napról napra nagyobb gyengédséggel viseltetek irántad. Csodálom a könnyedséget, amivel váltogatod magadban a nőt és a kislányt. Olyan vagy, mint a vonó, amely könnyedén siklik a hegedû húrjain, és isteni dallamot csihol ki belőlük. Paulo Coelho
5. A szeretet szelíden, de feltartóztathatatlanul áradó folyam, amely - lassan - mindenkit befogadó óceánná teszi a szívedet. Simon András
6. Szenvedéseimnek bár vége-hossza nincs, s te pompában ragyogsz, mint gőgös drága kincs, egyik sem állandó, nagy játékos a Sors, kedvére ad, cserél és visszavesz megint. Omar Khajjám
7. Im, szerelmem ekkép változik, de Soha meg nem szûnik, mindig él, S nem gyöngül, ha néha szelidebb is... Gyakran csendes a folyó, de mély! Petőfi Sándor
8. Az anyag szakadatlanul áramló folyó; a természet tevékenysége folytonos változásban nyilvánul meg, a végső ok ezer meg ezer fordulat szövevényében bujkál. Szinte semmi állandó nincs, s lábunknál tátong a múlt és jövő feneketlen, mindent fölfaló mélysége. Hogyne volna hát esztelen, aki ilyen körülmények között felfuvalkodik vagy szorong vagy jajgat, mintha valami akár egy ideig, akár tartósabban kellemetlenséget okozhatna. Marcus Aurelius
9. Örökké nem lehet szerelmes az ember; legfeljebb hûséges. Gondolja, hogy évekig loboghat szertelen önkívületben a test? Nem, nem. Ami pedig azokat a szeszélyes, heves nőket illeti, akik hosszabb, rövidebb, de vad szenvedélyeket élnek át, azok egyszerûen azt hiszik, hogy az élet is regény. A regényhősök különbözők, a körülmények és a bonyodalmak kiszámíthatatlanok és változók, a végkifejlet nem egyforma. Ez mulattatja, szórakoztatja őket, bevallom, mert a kezdődő, a beteljesült, a múló szerelem érzései mások és mások. Guy de Maupassant
10. A nők csináljanak bármit, döntsenek bárhogy, romboljanak le bármit, borítsanak bármit, az élet akkor is az ő oldalukon áll. Mint valami nagydarab háziállat, ami mindig a kéz mellett marad, ami táplálja, még akkor is, ha ez a kéz a lehető legdurvább, és nem is simogat. Anna Gavalda