Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa, mint fához a levél, hulltomig kapcsolva, mert nem madár vagyok, hanem csak falevél, mely ha fája kidölt sokáig ő sem él.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha úgy érzem, mintha a lelkem egy fa volna, aminek a levelei messzire repülnek, a fatörzs meg a földbe gyökerezve bámulna utána. Papp Csilla
2. Sírok között bolyongva, megcsap Az elmúlás lehellete, Úgy érezem: én se vagyok több, Mint a fa hulló levele! Ha testileg megszûntem élni, Idők vihara elsodor, Anyagom, e csipetnyi por, Benne lehet a falevélben, Nem sejtve: éltem vagy nem éltem. Dura Máté
3. Hiszem, hogy a sorsom sajnálja a sorsát.
4. Lehullott falevél vagyok, aki azt hitte, hogy örökké él, és aztán úgy halt meg, hogy maga sem tudta, miért. Falevél vagyok, aki szerette a napot és a holdat, sokáig nézte az elhaladó buszokat és a zajos villamosokat, és soha senki nem szólt neki, hogy tél is létezik a világon. Ezek a levelek éltek és virultak, amíg lehetett, aztán egy napon megsárgultak, és a fa megvált tőlük. Nem úgy búcsúzott el tőlük, hogy viszontlátásra, hanem úgy, hogy Isten veletek, mert tisztában volt vele, hogy soha többé nem térnek vissza. Paulo Coelho
5. Teljes mértékben (...) hiszek a sorsban, de abban is hiszek, hogy mi magunk irányítjuk a sorsunkat, és nem vagyok biztos benne, melyikben hiszek jobban. Szerintem az élet kicsit olyan, akár egy fa. És számtalan ága közül választhatunk. Nos, nézetem szerint itt lép be a saját sorsunk irányítása. Ha egy bizonyos ágat választunk, akkor az életünk az egyik irányba halad, a sors pedig attól kezdve sodor bennünket.
6. Így táplálkozom a halállal, És így lakik jól ő velem; Az életem rég nem enyém már, Vadhúsként nő a szivemen. Pilinszky János
7. Hiányzol, mint levél a fának, Dideregnek a csupasz ágak. Hiányzol, mint a víz a halnak, Egy kis idő, és belehalnak.
8. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály
9. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Kosztolányi Dezső
10. Körülbelül rendben vagyok az élettel. Vágyaim, reményeim nincsenek többé. Mint egy vén madár, ülök a fa tetején, és csupán annak örülök, hogy vannak még, akik hinni tudnak az életben, szerelemben.