Most, ha csak egyedül volnék, repkednék ide-oda céltalanul és kissé elveszve, de ahogy így össze vagyunk ölelkezve, úgy érzem, még ennek a sodródásnak is célja van.

Kapcsolódó idézetek

1. Kézzel-lábbal kapálózom az olyan teendők ellen, melyek önmagamtól vonnak el és másegyébhez láncolnak. Kölcsönözzük oda magunkat, ha kell: de csak önmagunk­nak adjuk magunkat. Michel de Montaigne
2. Néha azt gondolom, bár felhő lehetnék... csak sodródnék előre, szállnék, ahová a szél repítene engem.
3. Összetartozunk, összevonzzuk egymást. Találkozni akarunk. S ezért odaadjuk magunkat, s elfogadjuk egymást. Müller Péter
4. Elmenni messze, magasba felrepülni, csapódni kőhöz, üvegként összetörni. Veled, mégis egyedül állni, csak állni szótlan, végleg összeforrva az életen túl, egy csókban. Kormorán
5. Van, hogy a dolgok összejönnek, és úgy érezzük, egyedül vagyunk. Majd elmúlik, és minden visszaáll a régi kerékvágásba. Leiner Laura
6. Együtt is lehetünk egyedül. Rachel Lynn Solomon
7. Amikor távol vagy, szeretném, ha közel lennél. (...) De mi van akkor, amikor együtt vagyunk? Veszekszünk, hülyeségeken vitatkozunk, meg akarjuk változtatni egymást, azt akarjuk, hogy a másik is ugyanúgy lássa a világot, mint mi. Olyan dolgokat vársz el tőlem, amiknek semmi értelme, és én ugyanezt teszem veled. Néha titokban azt mondjuk magunkban: "de jó lenne, ha szabad lennék, és nem lennék elkötelezve". (...) És ilyenkor elveszettnek érzem magam. Paulo Coelho
8. Végig azt éreztem, hogy most élek csak igazán. Boldogan ujjongtam mellette, hogy érezze, minden rendben van, nincs semmi hiba, most az a dolgunk, hogy sodródjunk, mint a hópelyhek, nem tudva, milyen irányba haladunk. Cecelia Ahern
9. Azt hiszem, ez a szerelem. Egy hely, ahol az emberek, akik addig egyedül voltak, egyszer csak összekapaszkodnak és együtt pörögnek a levegőben, elszédülve a meglepetéstől, amit ez a különleges kötelék tartogat. Egy hely, ahova önként mész, és ámulattal. Jodi Lynn Picoult
10. Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk, és közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz, másképp magunkra maradunk. Idegenek, egymástól elvágva, és elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet, és így egy kis ideig, egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.