Most sokáig nem látlak, tudod, pedig nem vehetem le rólad a szemem, lepedőm markolja sóhajod, csak Te mondod így ki a nevem.

Kapcsolódó idézetek

1. Most is suttogom neved a semmibe vágyom szégyenlősen titkolt két sóhaj közül kirobbanó érzelmeidre zsigerig izgató szavaidra szidj össze rendíts meg mindegy csak szólj hozzám nem bírok nélküled létezni lenni élni. Ara Rauch
2. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Soha nem feledem a szavaid, soha nem feledem el a neved. Tehetetlenként állok, most a hangom megremeg. Mégis erőt ad a tény, mindig ott leszek veled. Ahogy te is velem.
3. Tudnom kell, van-e remény. Fél éjszakán át sóhajtoztam éber álomban. (...) Várom, hogy kezed, szemed, ajkad... holnap végre láthatom.
4. Hozzád láncol ölelésem s nem nézhetlek-érinthetlek, mivel ráébredni félek kérdéssel, simogatással véghetetlen magányomra, hogy szeretlek és te nem. Pedro Salinas
5. Két szemem rojtos függönyét lehúzom, Ajkam ívelt kapuja sem nevet, Lezárom nappalom. - S mint rozsdás zárban az öreg kulcsot - csikorgó kínnal megforgatom szívemben a neved.
6. Értsd meg hát, Drága, hogy én most utolszor simogatlak végig szemem még élő sugaraival, a felém lovagló irgalmatlan halál árnyékában sóhajtva, s kérlek, engedd, hogy titkom eláruljam s hangosan kiáltsam: szeretlek, szeretlek. Kuczka Péter
7. Nem mozdultam mellőled, látni akartam, amint a fotel karfájára hajtogatod levetett álmainkat. Tudni akartam, megédesül-e az éjszaka íze, ha kiejtem neved. Fölismeri-e szemed ikercsillaga a véglegességet kiterített szívemben. Pethes Mária
8. Mert messze vagy, mert messze vagy, olthatatlan a szomjúságom, hangodat, hogyha hallanám, nem lenne több szomorúságom, hogyha látnám szép arcodat, le nem venném a szemem róla, s titkon néznélek éjjel is, álmodban, amikor nem tudsz róla. Várnai Zseni
9. Tehozzád siettek elbádgyodt lábaim, S most téged ölelnek testetlen karjaim. Neved napját hozza jövő világosság! Ah! töltse szivedet érzékeny vigasság! Ányos Pál
10. Téged keresnek szemeim, Csak tégedet, szerelmem! S mindenkit látnak szemeim, Épen csak tégedet nem! Ne látnám többé a napot, eget, Csak láthatnálak, lelkem, tégedet! Petőfi Sándor